A Sunday Times brit lap 1989 óta minden év tavaszán összeállítja listáját - Rich List - a Nagy-Britanniában élő ezer leggazdagabb mágnás becsült vagyonáról.
A vasárnap 31. alkalommal megjelent összesítés szerint a brit szupergazdagok felső kasztjának összvagyona egy év alatt 47,78 milliárd fonttal 771,13 milliárd fontra (csaknem 290 ezer milliárd forintra) emelkedett az egy évvel korábbi 658 milliárd fontról, amely szintén rekord volt. A Rich List 2019 szerint rekordot döntött a brit fontmilliárdosok száma is, amely az idén 151, hattal több, mint az előző évi rangsorban.
Nagy-Britannia azonban ezzel is csak a harmadik helyen áll a világban, fontra átszámítva ugyanis az Egyesült Államokban 463, Kínában 294 milliárdos él. A milliárdosok világfővárosa mindazonáltal továbbra is London, ahol a Sunday Times vagyonlistájának szerkesztői szerint 95 fontmilliárdos él, több, mint a világ bármely más városában.
Londont jelentős hátránnyal követi a második helyen San Francisco, ahol 73 fontmilliárdos lakik. A harmadik helyre New York került 71 fontmilliárdossal. A világvárosok fontmilliárdos listáján előkelő helyen szerepel Moszkva is. Az orosz fővárosban a Rich List 2019 szerkesztőinek számításai szerint 55 olyan mágnás él, akinek legalább egymilliárd fontnak megfelelő vagyona van. Moszkva ezzel megelőzi Los Angelest (45), Pekinget (44) és Párizst (40) is.
Az elmúlt három évtized robbanásszerű nagy-britanniai vagyongyarapodását mutatja, hogy az 1989-ben először megjelent, akkor még 200 névből álló vagyonlistára már 30 millió fonttal be lehetett kerülni, ahhoz azonban, hogy valaki az idei Rich List ezres mezőnyében szerepelhessen, legalább 120 millió font kellett.
Hiába a Brexit, gazdagodtak a szupergazdagok
A tavalyi Rich List tagjainak minimum 115 millió fontos vagyonra volt szükségük ahhoz, hogy nevük megjelenhessen az összeállításban. Az idei milliárdos ranglistát a Hinduja testvérek vezetik, 22 milliárd fonttal.
Az ingatlanpiaci szempontból legdrágább londoni utca, a Carlton House Terrace négy egybefüggő kastélyában élő Sri és Gopi Hinduja multinacionális vállalkozási hálózata az olaj- és az autóipartól a pénzügyi szolgáltatásokon át az ingatlan- és a médiapiacig terjed.
A család vagyona a The Sunday Times kimutatása szerint egyetlen év alatt csaknem másfél milliárd fonttal gyarapodott. A tavalyi Rich List első helyezettje, Sir Jim Ratcliffe, az Ineos globális vegyipari vállalatcsoport alapító tulajdonosa az idén a harmadik helyre csúszott vissza. Vagyona a rangsor összeállítóinak számításai szerint az egy évvel ezelőtti 21,05 milliárd fontról 18,15 milliárd fontra csökkent, vállalati részesedéseinek értékvesztése miatt.
Az irodalmárok vagyonlistáját a Harry Potter-regénysorozat Skóciában élő szerzője, Joanne K. Rowling vezeti, akinek a Rich List 2019 szerkesztői 750 millió font vagyont tulajdonítanak, 50 millió fonttal többet, mint tavaly.
A zenei vagyonlistát viszont hosszú évek óta először már nem Sir Paul McCartney vezeti: régi vetélytársa, Lord Andrew Lloyd-Webber, az eddigi örök második világhírű musicalszerző ezúttal jelentős előnnyel megelőzte. Lord Lloyd-Webber vagyona az új összeállítás szerint jelenleg 820 millió font a tavaly kimutatott 740 millió font után.
McCartney, a Beatles egykori dalszerzője és basszusgitárosa tavaly tudhatott 820 millió fontot bankszámláján, ám az idei Rich List szerkesztőinek becslése szerint vagyona azóta 70 millió fonttal 750 millió fontra csökkent.
Az idén 77 esztendős McCartney vagyonát ugyanis felesége, Nancy Shevell - egy hatalmas amerikai szállítmányozási dinasztia első számú, saját jogán is dúsgazdag társtulajdonosa - vagyonával összevonva számolják a Rich List összeállítói, ám a cég márciusban csődeljárást kezdeményezett maga ellen.
A Rich List élmezőnyéhez képest a brit uralkodó szinte szegénynek tűnik. A 93 esztendős II. Erzsébet királynő az idei listán 370 millió fonttal szerepel, ugyanannyival, mint tavaly. Ezzel együtt is az uralkodó 12 helyet visszacsúszott egy év alatt, vagyona ugyanis tavaly a 344., az idén már csak a 356. helyhez volt elegendő a Rich List ezres mezőnyében.
A tét nemcsak a kormányváltás lehetősége, hanem az elmúlt másfél évtized politikai irányának megítélése is. 
