Az ország 1960-ban szabadult fel a brit gyarmati uralom alól. Mint a legtöbb afrikai ország, nem egy nép alkotta terület, hanem számtalan törzsből, nemzetiségből a gyarmatosítók által mesterségesen létrehozott közigazgatási egység, amely felszabadulva önálló országgá vált. Kezdetben, mint megannyi más felszabaduló gyarmaton, roppant nehezen ment a kormányzás. katonai puccsok követték egymást, míg végül 1999-ben a Népi Demokratikus Párt nyert választást, és azóta ők kormányoztak.
Népességrobbanás
Nigériában a függetlenség elnyerése óta elképesztő népességnövekedés zajlott. A függetlenné váláskor 50 millióan sem voltak, ma az országnak 180 millió lakosa van. Ráadásul, ha a népességnövekedés a jelenlegi ütemben folytatódna, 2100-ban már 1 milliárd lenne az ország lakossága, ami nyilvánvalóan képtelenség. Az előrejelzések szerint azonban az évszázad második felében meredeken csökkenni fog a népesség növekedésének üteme. Mindazonáltal így is Afrika messze legnépesebb országáról van szó (a második Etiópia 100, a harmadik Egyiptom 85 millió lakossal). Ez a népesség világviszonylatban is kiemelkedő: Nigéria a 7. legnépesebb ország Kína, India, az Egyesült Államok, Indonézia, Brazília és Pakisztán után.
Olajország
A népességnövekedést gyors gazdasági növekedés is kísérte: tavaly lett az ország Afrika legnagyobb gazdasága, megelőzve Dél-Afrikát (miközben Dél-Afrika lakossága kevesebb, mint a nigériai harmada, tehát egy főre 3-szor akkora gazdasági teljesítmény jut). Mindezzel csak egy gond van: az ország gazdasága jórészt az olajra épül: a GDP 40 százalékát, a kormány bevételeinek 80 százalékát adja az olaj. Ennek megfelelően a mindenkori gazdasági helyzet, Oroszországhoz hasonlóan, az olajár függvénye. Így érthető, hogy az utolsó 5 évben, 100 dolláros olajár mellett nagyot fejlődött az ország, majd az utolsó fél évben, az olajár feleződésekor nehézségek jelentkeztek.
Vallási szélsőségek
Az új elnök helyzete nem könnyű. Az ország drámaian kettéosztódik a vallás által. A lakosságon belül nagyjából fele-fele a muszlimok és a keresztények aránya. A muszlimok az ország északi felén laknak, a keresztények a délin. A két vallás között az elmúlt 55 évben, különösen a 80-as években gyakoriak voltak a zavargások, most pedig a legnagyobb problémát a Boko Haram nevű iszlám terrorszervezet okozza. Az olajlelőhelyek ugyanakkor jórészt a keresztények lakta Niger-deltánál vannak, és ott is gyakoriak a zavargások.
A két legfőbb feladat tehát az iszlám terrorszervezetek visszaszorítása, és az olajlelőhelyek körüli helyzet stabilizálása. Ehhez egy erősebb, jobban működő, korrupció-mentesebb államra lenne szükség, melynek kiépítéséhez az új elnöknek megvan a demokratikus felhatalmazása. Mindazonáltal a feladat rendkívül nehéz, hisz önmagában óriási kihívás, hogy egy ilyen nagy országban két ennyire szélsőségesen eltérő vallási csoportnak kelljen együtt élnie. A Boko Haram pedig nem nyugszik: szélsőségesen militáns csoportról van szó, céljuk az iszlám állam megteremtése. Ez egy szigorú, szabadságjogoktól mentes állam lenne, lehetőleg keresztények nélkül. Nekik a lakosság fele, és a kormányzat jelentős része „hitetlen kutya”, ezért a keresztény lakosságú szövetségi államokat is támadják. Számukra minden nyugati érték elfogadhatatlan, és ahogy nevükből is következik, tiltanak minden oktatást és minden politikai vagy társadalmi aktivitást, ami jellemző a nyugati társadalmakra.
Ha ezt a helyzetet nem sikerül kezelni, vagy jön újra egy katonai kormányzat, vagy még az sem zárható ki, hogy az ország a vallási vonalak mentén előbb-utóbb kettészakad (ahogy ez Szudánban is történt). Ha ez megtörténik, északon marad egy szegény, nagy népességű iszlám ország, délen egy keresztény olajország, és jó esetben nem háborúznak egymással. Szurkoljunk az új elnöknek!
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
