Pedig olyan egyszerűnek tűnik: ha leállítjuk az utazásokat, megállítjuk a vírus terjedését. Ám ez mégsem működött.
Az első ismert eseteket egy vuhani halpiac körül regisztrálták. Vuhan 11 milliós város és utazási központ is.
December végére négy esetből lett pár tucat, és az orvosok csak annyit tudtak, hogy a betegeknek vírusos tüdőgyulladásuk van, amely nem reagál a szokásos kezelésekre.
Természetesen a fertőzés mértéke már ekkor jóval nagyobb volt - közel ezer láthatatlan fertőzött lehetett, talán még ennek is a sokszorosa.
Minden beteg 2-3 másik embert fertőz meg átlagosan, így még egy tökéletes válasz sem biztos, hogy megakadályozhatta volna a terjedését, ám a kínai hatóságok nem jelezték a közvéleménynek a kockázatokat, sőt, egészen december 31-ig nem riasztották az Egészségügyi Világszervezetet sem. De még ekkor is azt kommunikálta a kínai kormány, hogy a "betegség megelőzhető és kontroll alatt tartható".
A fertőzés nem is jöhetett volna rosszabbkor. Jött az év vége, és emberek százmillió utaztak haza az újévet ünnepelni. Az alábbi képen látható, hogy milyen népmozgás zajlott le január elsején Kínában. Az adatokat a Baidu és más telco cégek hozták nyilvánosságra, nyomon követve sok millió okostelefon mozgását.
A NYT adatai szerint legalább 175 ezer ember hagyta el Vuhant csak ezen az egy napon, januárban, az utazási korlátozások bevezetése előtt pedig összesen 7 millióan távoztak a fertőzés gócpontjából.
Utazók ezrei voltak fertőzöttek. Január 21-ig, amikor a kínai hatóságok elismerték, hogy a vírus már emberről emberre is terjed, már több kínai nagyvárosban - így Pekingben és Sanghajban is - megjelent a fertőzés. Két nappal később zárták le Vuhant, majd az ezt követő hetekben tulajdonképpen a kínai belföldi utazás lefagyott, ám a helyi fertőzések gyorsan szaporodtak.
Mindazonáltal a nemzetközi utazások továbbra is folytatódtak, mintha semmi sem történt volna. Eberek ezrei repültek Vuhanból szerte a világba. 900-an Ney Yorkba, 2200-an Sydneybe, de a legnépszerűbb célpont Bangkok volt, ahová 15 ezren utaztak.
Itt regisztrálták az első Kínánk kívüli beteget - egy 61 éves nő - január közepén, aki már eleve lázas beteg volt, fejfájással és torokfájással szállt gépre.
Korai eseteket jelentettek Tokióból, Szingapúrbúl, Szöulból, Hong Kongból és Seattle-ből. A kutatók szerint a vírushordozó utazók 85 százaléka azonosítatlan maradt, ám attól még fertőztek.
Csak január végén zárták le Vuhant és kezdték a repülőgéptársaságok törölni járataikat. A Vuhanból induló utazások akkor álltak le teljesen, amikor az USA bejelentette, hogy január 31-én megtiltja a Kínából érkező nem amerikai állampolgárok beutazását.
De ekkor már késő volt. Ekkor már 26 ország több mint 30 városából jelentettek eseteket, többségében a Vuhanból beutazók terjesztették a fertőzést.
Február közepére a vírus elkezdett lokálisan is terjedni, templomokban és éttermekben, olyanok között, akik nem utaztak Kínába - innen számíthatjuk a járvány kezdetét.
Március elsején már többezer esetet jelentettek Olaszországból, Iránból és Dél-Koreából: Kína többé már nem volt a fertőzés fő mozgatóereje. Sőt, ahogy elkezdte szisztematikusan tesztelni, nyomon követni és elkülöníteni a betegeket, az új esetek száma drámaian csökkenni kezdett, Szingapúrhoz, Dél-Koreához és Hong Konghoz hasonlóan megmutatva, hogy lehetséges lelassítani a vírus terjedését.
Iránra és Libanonra is légicsapást mértek. 
