A bevándorlási politika és a szociális jóléti állam megőrzése volt a június 18-i előrehozott dán parlamenti választások két fő kampánytémája. Ahogy számos európai államban, a politikai centrum Dániában is markánsan jobbra tolódott A Rasmussen vezette mérsékelt jobboldali koalíció 90 mandátumot kapott a 179 képviselői helyből, míg az eddigi kormányfő, Thorning-Schmidt mögött álló baloldali erők 85 helyre számíthatnak.

Haragban Brüsszellel

A választás nagy nyertese a bevándorlás-ellenes, jobboldali, populista Dán Néppárt (DF), amely a szavazatok 21,1 százalékát gyűjtötte be. A DF a szigorúbb határellenőrzés bevezetéséért, az Európai Unió hatalmának csökkentéséért és a Dániába igyekvő menekültek feltartóztatásáért száll síkra.

A DF az előrejelzések szerint kormányalakító párt lesz, ami a Brüsszel és Koppenhága közötti kapcsolatok elhidegüléséhez vezethet. Kiemelendő, hogy Dánia és az Egyesült Királyság az a két ország, amelyek amúgy is a legtöbb opt-outtal (speciális kívülmaradási joggal) rendelkeznek az EU Alapszerződésekben. Az EU államai közül tavaly Dániában adták be a hatodik legtöbb menekült-kérelmet, annak ellenére, hogy az ország a bel- és igazságügyi együttműködés területén is kivételezett helyzetben van.

A DF nagy sikere aláhúzza az EU tradicionális politikai struktúrájának válságát. Brüsszel képtelen kezelni a növekvő menekülthullámot és dinamikát sem képes lehelni az európai gazdaságba. Ezzel erősíti azon nemzeti pártokat, amelyek fölvállalják a közember aggodalmait, jobbra tolva a politikai centrumot Európa számos gazdag országában, így Skandináviában, Franciaországban és az Egyesült Királyságban. 

Athén további olaj a tűzre

Az EU és az eurózóna ugyanakkor láthatóan képtelen arra is, hogy Athén pénzügyi problémáira kompromisszumos megoldást találjanak. Ez tovább erodálja az európai tradicionális politikai vezetésbe vetett bizodalmat. Ha Görögország pénzügyileg összeomlik, az csak tovább fogja erősíteni a negatív érzelmeket az EU-val kapcsolatban a későbbi vitákban. 

Groteszk módon a görög Sziriza és a dán DF egymás politikai tükörképei. Részei annak a számos európai országban tapasztalható trendnek, amely során a hagyományos centrista pártok kiüresedését látjuk és a szélsőségek felé kacsingató politikai formációk erősödését. A globalizácó és a 2008-as pénzügyi válság növelte a társadalmi különbségeket és a frusztrált vesztes népcsoportok már nem érzik magukat a centrista pártok által képviselve. 

Káncz Csaba jegyzete