Mindenekelőtt érdemes tisztázni, kik számítanak munkanélkülinek. A szótári alaktól eltérően a „valódi munkátalanok” közé a munkanélkülieken túl a regisztrált álláskeresők és a közfoglalkoztatottak is beletartoznak. Az arányuk így értelemszerűen magasabb, mint amit a hivatalos statisztika (változó, szeptemberben 4,4 százalék volt) mutat – mondja Horváth István, a Sberbank Magyarország Zrt. Treasury vezetője az Inforádiónak adott értékelésében.
Mindezek alapján a valóban elhelyezkedésre várók aránya jelenleg nagyságrendileg a munkavállalók 7,5-8 százalékára is rúghat, a közmunkában dolgozókat nem számítva. Amennyiben őket is belevesszük a kalkulációba, hozzávetőleg további százezer fővel gyarapodik a tábor. Az ő helyzetüket a szocializmusban használt „kapun belüli munkanélküliség” hasonlatával írta le a bank szakértője, aki szerint a jobbára nevelési célzatú foglalkoztatás keveset ad hozzá a hazai gazdaság termelékenységéhez.
A gazdaság ugyanakkor nem számolhat potenciális munkaerőként minden állástalannal, hiszen például az építőipar nincs kisegítve a felszolgálókkal, és az informatikai szektorban is nagy késéssel indulhat csak meg a munkaerőkínálat bővülése, megfelelő átképzések után jó esetben – magyarázta a folyamatokat Horváth István, aki ezzel indokolta, hogy a strukturális munkanélküliség és a munkaerőhiány akár hosszabb távon párhuzamosan velünk maradhat.
Mindezeknek a kalkulációknak a gazdasági teljesítmény pontos becslésében van jelentősége, mert ha kevesebben tudnak elhelyezkedni, akkor a háztartások rendelkezésre álló jövedelme esni fog. Ez a fogyasztás jövőbeni csökkenését, végezetül pedig a gazdasági teljesítmény esését vetíti előre. Másik oldalról viszont a fogyasztásra épülő import csökkenése javíthat valamennyit a folyó fizetési mérlegen a Sberbank szakértője szerint.
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
