Miért nem nyilvános a CT/MR vizsgálatok várólistáinak hossza?

Egyes páciensek arról számolnak be, hogy az Onkológiai Intézetnél jövő év elejére kapott mammográfiás időpontot, más vidéken nyár közepén, vagy a Honvéd Kórházba év végén mehetne MR-re. 

A képalkotó diagnosztikai vizsgálatok várakozási ideje az utóbbi időben még inkább megugrottak, és az sem tett jót, hogy 2025. november 1-jével államosították az addig magánegészségügyi intézetek gépeit is. A szakmában dolgozó források szerint mindez egyelőre nem hogy csökkentette a vizsgálatok várólistáit, sokkal inkább megnőttek.

Mindez egyáltalán nem csoda, hiszen eddig a közfinanszírozott ellátást végző magáncégek abban voltak érdekeltek, hogy minél hatékonyabban dolgozzanak, a személyzet pedig abban, hogy a szakmai elvárásokat betartva végezzen minél több vizsgálatot, mert teljesítményalapon díjazták őket.

Ezzel szemben a visszaállamosított rendszerben, az orvos és a szakdolgozó is közszolgálati jogviszonyba került, nem vállalhat túlórát, esetleg másodállást is csak engedéllyel, és egyáltalán nem érdekelt abban, hogy „pörgesse” az eseteket – írja a Klasszis Médához tartozó Mfor.hu.

A lap próbálta megtudni a transzparens adatokat, hogy az egészségügyi intézményekben jelenleg mekkorák a várólisták ezekre a vizsgálatokra, de az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) válaszában nem adott számszerűsített statisztikákat. 

Azt viszont hozzátették, hogy az Országos Diagnosztikai Gyorsítóprogram keretében két ütemben a kormány 40 milliárd forintból 31 CT- és 12 MR-berendezést telepített a kórházakba. Az új gépek gyorsabban és pontosabban dolgoznak, így ugyanannyi idő alatt több vizsgálat végezhető el. Ez nemcsak a diagnózis idejét rövidíti le, hanem a kezelések megkezdését is felgyorsítja, ami közvetlenül csökkenti a várakozási időket is – ígérik.

Válaszukban arról is írtak, hogy hazánk a képalkotó diagnosztikai ellátások várakozási idejével európai viszonylatban a középmezőnyben helyezkedik el, a cél azonban az, hogy e tekintetben az élmezőnybe kerüljünk.

(Hogy mit jelent a középmezőny, számok hiányában nem lehet tudni, mindenesetre Luxemburgban és Ausztriában általában maximum két hónap, Franciaországban 30-75 nap, Németországban átlagosan 42 nap a várakozási idő).

A lap kérdezte a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőt (NEAK) is – akik a műtéti várólistákat vezetik -, de választ nem kaptak.