Mit kezdenénk vele, ha ilyen történne velünk? Fogalmunk sem lenne, hogy komolyan vegyük-e, de ha igen, sok értelmeset akkor sem tudunk tenni, marad a mérhetetlen rettegés. A világ bármely részén ijesztő egy ilyet kapni, de ráadásul ez egy olyan helyen történt, ahol van valamekkora realitása egy ilyen támadásnak, hisz Észak-Korea már korábban emlegette, hogy el tud lőni odáig (azóta már az amerikai szárazföldig is).
A kádba bújtak
Aki tehát kapott egy ilyet Hawaii szigetén, volt oka rá, hogy komolyan vegye, de mit tehetett? Elvileg ott még oktatás is volt, hogy mit kell tenni közelgő rakéta esetén. A mostani esetben a BBC szerint sokan a fürdőkádba, illetve matrac alá bújtak, legalábbis ezt írták meg a Twitteren. A hivatalos előírás szerint ilyenkor be kell menni egy épületbe, ha valaki az utcán van, azon belül is lehetőleg a pincébe, ami nem árt, ha betonból van, szóval gyakorlatilag egy bunkerbe.
A borzalom egyetlen előnyös vonása, hogy ha 20 percen belül nem történik semmi, akkor elő lehet mászni, lefújtnak lehet tekinteni, mivel 20 perc alatt odaér az észak-koreai rakéta, márpedig ha a jelzést az alapján adták ki, hogy rakétát észleltek, akkor annak értelemszerűen már ennél rövidebb idő alatt célba kell érnie. A mostani esetben különösen bosszantó volt, hogy még ennyi idő alatt sem jött értesítés arról, hogy vaklárma volt, hanem fél óránál is hosszabb időnek kellett ehhez eltelni.
Van értelme?
Felmerül a kérdés, hogy van-e egyáltalán értelme egy ilyen sms-ben történő pánikkeltésnek?. Ha arra gondolunk, hogy egy ilyen eset, mint a mostani, micsoda pánikot, rettegést és hosszú ideig tartó rossz érzést okoz, arról nem is beszélve, hogy esetleg éles helyzetben már nem is veszik komolyan, valószínűleg több a kára, mint a haszna. Az is erősen kérdéses, hogy igazi támadáskor mennyit segít? Egyrészt akkor is előfordulhat, hogy atomfegyver nélküli rakéta jön, így fölösleges az egész ijedelem, ha pedig tényleges atomrobbanás van, a menedék úgyis csak akkor segít, ha az elég messze történik.
Kádár alatt
A legfőbb kérdés az: hogyan fordulhat elő egy ilyen téves riasztás? Ilyen könnyű azt kiadni? Sokszor egy internetes vásárlás vagy banki művelet során is megkérdezik tőlünk, hogy biztosan akarjuk-e az adott műveletet? Egy ilyennél meg feltételeznénk, hogy háromszor is rákérdez a rendszer, esetleg nem is csak egy embernek kell dönteni. Ha nem így van, akkor nagyon lazán kezelik a dolgot, ráadásul a tisztelt polgárokban joggal merül fel a kérdés, hogy vajon magát az atomrakéta indítógombot hogy kezelik?
Atomfenyegetés volt régebben is, de akkor nem volt kitéve a lakosság ekkora sokknak. A hidegháború idején volt számtalan polgári védelmi terv, voltak szirénák is, de nem volt mobiltelefon, ahol egy ilyen halálra ijesztő üzenet kijöhetett volna (amúgy is igyekeztek kerülni a pánikkeltést, legalábbis a keleti oldalon). A technika ezen eszköze mellett viszont sokkal nagyobb gondot kéne fordítani arra, hogy fölöslegesen, emberi mulasztás miatt ne tudjon egy ilyen riasztás aktivizálódni.
Ez a „gig economy.” 
