A koronavírus árnyékában nem kapott nagy figyelmet az elmúlt napokban, hogy az Európai Tanács új tagokkal bővítette a nem együttműködő országok listáját. Azokról van szó, amelyek adóügyben megbízható menedéket kínálnak a közteherviselés minimalizálásában érdekelt cégeknek - írta laptársunk, az Mfor.hu.
A listára most felkerült országok:
- Kajmán-szigetek
- Palau
- Panama
- Seychelle-szigetek
Ez roppant káros azoknak az államoknak, ahol valójában tevékenységet folytatnak ezek a vállalkozások, illetve a tulajdonosaik állampolgárként élvezik a jogokat. Ha viszont az adófizetési kötelezettségről van szó, akkor olyan terepre viszik el a cégeiket, ahol nagyon alacsony költségek mellett tudják kivenni a pénzt a vállalkozásaikból. Ezzel pedig bevételtől fosztják meg a pórul járt államokat. Továbbá az összetett cégstruktúrákkal, illetve a „nagyon baráti” adminisztrációs kötelezettségek teljesítésével azt is el tudják rejteni, hogy ki a valódi haszonhúzó, aki végső soron felveszi a pénzt.
Erre az aránytalanságra válaszul állított össze egy listát az Európai Tanács, azon országokat feltüntetve rajta, amelyek nem hajlandóak segíteni a transzparencia növelését. Sok időbe telt, míg a –nemzetközi szakzsargonban adóoptimalizációnak nevezett – jelenséggel szemben határozottan kezdtek fellépni az adófizetést hiányoló országok, közösségek. Az üldözőverseny már tart, egyre szűkebb területekre szorulnak be a cégek – amelyek persze a vállalkozás szabadságával magyarázzák döntéseiket.
Azért még mindig bőséges a választék az adóparadicsomokból, de most legalább egy olyan célország „akadt fenn” a tanács szűrőjén, amely a magyarok számára is optimális megoldást jelentett. A tanács ugyanis a napokban felvette a listájára a Seychelle-szigeteket, így az Indiai óceánon, Afrikai partjaihoz közel fekvő szigetcsoport is a nem együttműködő térségek közé került. A magyarok körében nagyon népszerű helyszínről van szó: a céginformációs adatbázisokkal foglalkozó Opten néhány hete tette közzé a legkedveltebb offshore országok listáját, ahol a Seychelle-szigetek a második helyen szerepelt.
Top 10 offshore ország
- Ciprus: 1371 cég
- Seychelle-szigetek: 737
- Egyesült Arab Emírségek: 478
- Lichtenstein: 476
- Panama: 357
- Málta: 280
- Belize: 261
- Hongkong: 251
- Marshall-szigetek: 147
- Szingapúr: 105
Mint látszik, hasonlóan kedvelt célpont – bár kevésbé népszerű – Panama, amelyet szintén most tettek listára.
De mit is jelent ez? A magyarok – és más nációk állampolgárai – a döntésről értesülve pánikba esve fogják áthelyezni az érdekeltségeiket egy másik adóparadicsomba? És kik lehetnek az érintettek? A sajtóban már megjelent, hogy a celebvilág egyik üdvöskéje, Sarka Kata egy olyan cégben – a Smart Development Kft.-ben - vesz részt ügyvezetőként, amelynek jelenleg egy a Seychelle-szigeteken bejegyzett vállalat a tulajdonosa. A dicstelen véget ért Euro One Market üzletlánc sztoriját pedig a G7 írta meg; itt is felbukkantak offshore-szálak, amelyek a tanácsi listán is szerepelnek. És még lehetne sorolni a leágazásokat Magyarországról az egzotikus helyszínekig.
A kérdésre nem könnyű egyértelmű választ adni, mert bár a listára kerüléssel a korábbinál sűrűbben az adóhatóságok célkeresztjébe kerülhetnek ezek a cégek, de a lapunk által megkeresett szakértő ezzel együtt sem vár földindulásszerű változást. Nem úgy a tagállamok közti adóversenyben.
Nem jelent végzetes csapást
Amikor egy nemzetközi cégstruktúrába offshore céget is elhelyeznek, annak alapvetően két oka lehet: adómegtakarítás elérése, illetve a tulajdonosok anonimitásának biztosítása. A korábbi évek egyre kifinomultabb cégjogi és adózási megoldásai egyszerre tudták mindkettőt biztosítani – világított rá az intézkedés hátterére Pankucsi Zoltán, a Valóságkutató Kft. ügyvezetője, aki testközelből ismeri ezt a világot, mivel korábban a Pénzügyminisztériumban helyettes államtitkárként felügyelte az adózási területet.
Az, hogy az EU „feketelistája” újabb országokkal bővült, valójában nem azt jelenti, hogy mostantól még kevesebb államban lehet „offshore” technikákat alkalmazni. Itt és most mindössze arról van szó, hogy az újonnan a listára került országok nem vállalták az EU által elvárt adóügyi intézkedéseknek a végrehajtását – fejtette ki a szakértő. Ez a döntésük adódhat abból is, hogy az ezen országok által nyújtott sajátos adózási- és jogi környezetnek elsősorban nem EU-s kötődésű cégcsoportok a haszonélvezői (és emiatt nem érinti őket különösebben egy esetleges uniós szankció), de abból is, hogy a kilátásba helyezett szankciók valójában kisebb hatásúak annál, mint amekkora előnyöket élveznek a náluk működő cégek.
Pankucsi Zoltán szerint azok a cégcsoportok, amelyek háttérben Seychelle-szigeteken vagy Panamában működő cégek állnak, a kilátásba helyezett EU-s szankciók ellenére is ugyanúgy működhetnek tovább, mint eddig, csak az uniós országokból származó bevételük valamivel kisebb lesz, és egyes uniós forrásokhoz nem juthatnak hozzá. Ezek a szankciók nem fognak végzetes csapást jelenteni az érintett cégcsoportok számára, és ez nem is cél, hiszen az EU „csak” azt szeretné elérni, hogy e cégek az EU területéről származó jövedelmük után a jelenleginél nagyobb mértékben adózzanak.
Beindíthatja a lokális adóversenyt
Az unió óvatos megközelítése teljesen érthető, hiszen minél inkább elutasítja a globális adóversenyben való részvételt, annál nagyobb játékteret és lehetőséget biztosít az EU-n kívüli államoknak ahhoz, hogy a multinacionális cégcsoportokat magukhoz csábítsák, és ez nyilvánvalóan gyengítené az EU gazdaságát – állítja a szakértő. Az óvatosságnak az EU-ban választott formája azonban visszás eredményekhez vezethet. Az uniós tagállamok számára ugyanis négy féle adózással kapcsolatos óvintézkedést jelölt ki a tanács, amelyekkel szankcionálhatják a „feketelistán” szereplő országokba indított kifizetéseket. Ebből a négy intézkedésből legalább egyet kell bevezetnie a tagállamoknak, így Magyarországnak is.
Ez a megoldás azonban könnyen azt eredményezheti, hogy a globális adóverseny mellett megindít egy EU-n belüli adóversenyt is, amelynek a fókuszában az áll, hogy melyik tagállam bünteti legkevésbé a „feketelistás” országok felé indított kifizetéseket. Kicsit leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy az EU a globális adóverseny ellen egy lokális adóversennyel próbál fellépni. Ez nem kecsegtet túl sok sikerrel.
Annyi hatása azonban lehet a „feketelista” kialakításának és bővítésének, hogy azok a cégek, amelyek napjainkban foglalkoznak a nemzetközi tevékenységük adótervezésével, már talán az „offshore” országok közbeiktatása nélküli struktúrákban gondolkodnak. Látni kell ugyanis, hogy önmagában az adómegtakarítás úgy is megvalósítható egy globálisan működő cégcsoport esetén, ha nem iktatnak közbe offshore céget, mivel számos olyan speciális adószabály létezik a világban (például bizonyos tevékenységek kedvezményezése), amelyet bármiféle titkolózás nélkül is ki tudnak használni, és így végeredményben ugyanúgy minimális lesz a tényleges társasági adóterhelésük, mintha offshore technikákat alkalmaznának.
Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy miközben minden állam tisztában van azzal, hogy összességében mindannyian rosszul járnak a kedvezmények biztosításával, mivel ezzel egy globális adóversenyt állítottak elő, valójában csak nagyon lassú ütemben és kifejezetten óvatosan mernek intézkedéseket tenni e verseny visszaszorítása érdekében. A folyamat érdemi meggyorsításához egységes nemzetközi politikai akaratra lenne szükség, ami szemmel láthatóan nincs meg. Viszont amíg a szakemberek magukra vannak hagyva a megoldás kidolgozásában, és nem kapnak egyértelmű politikai iránymutatást, addig valódi előrelépés nem várható. Nagyon régóta és nagyon sok nemzetközi szakmai műhelyben folyik a munka a káros adógyakorlatok visszaszorítására (amelyek mögött egyébként minden esetben tudatosan biztosított adókedvezmények állnak), de mindezidáig csak csekély mértékben sikerült a vállalatok adózási szokásait megváltoztatni. E tekintetben az EU „feketelistája” sem tudott eddig átütő hatást elérni.
Miután Magyarországon kifejezetten előnyös a társasági adó rendszere (9 százalékos a nominális kulcs, de a nagy cégek a kedvezményekkel ennél jóval alacsonyabb tényleges adóterhelés mellett tudnak működni), ezért feltételezhető, hogy ha vannak is magyar cégek, amelyeket érint a „feketelista” bővítése, akkor azok nem annyira az adóterhelés elkerülése céljából alkalmaznak offshore kifizetéseket vagy cégeket, hanem sokkal inkább az anonimitás fenntartása érdekében. Ezért esetükben valószínűleg nem fog különösebb megrázkódtatást okozni, ha bizonyos adóelőnyök a jövőben már nem lesznek elérhetőek, vagy ha esetleg gyakoribb adóellenőrzés alá esnek majd. Ezen magyar cégek esetében a legnagyobb kihívást az EU 5. pénzmosási irányelve fogja jelenteni, amely alapján a cégek végső tulajdonosainak adatai nyilvánosak lesznek. De Pankucsi Zoltán szerint ez már nem adózási kérdés.
Az ügy hátteréről érdemes elmondani, hogy az Európai Tanács honlapján elérhető dokumentum szerint az uniós országok 2017-ben egyeztek meg arról, hogy az adóügyi területen az alábbi közigazgatási intézkedések közül legalább egyet alkalmaznak:
- az ügyletek hathatósabb nyomon követése
- a jegyzékben szereplő rendszerekből hasznot húzó adófizetők gyakoribb ellenőrzése
- azon adófizetők gyakoribb ellenőrzése, akik, illetve amelyek olyan struktúrákat vagy szabályozásokat alkalmaznak, amelyekben ezek az országok, illetve területek részt vesznek
Ezen túl 2019 novemberében a tanács felkérte a tagállamokat, hogy a felsorolt konkrét jogalkotási intézkedés közül legalább egyet alkalmazzanak az uniós listán szereplő országok esetében:
- a költségek leírásának tilalma
- az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok
- forrásadó-intézkedések
- a részesedésekből származó jövedelmek adómentességének korlátozása a nyereségfelosztás vonatkozásában
Vagyis van eszközük a tagállamoknak arra, hogy sarokba szorítsák ezeket a vállalkozásokat. Figyelembe véve a szakértő által elmondottakat, az érintett, magyar kitettséggel is rendelkező cégek arra azért adott esetben számíthatnak, hogy legalább a Nemzeti- Adó és Vámhivatal alaposabban ránéz a körmükre. A várható intézkedésekkel kapcsolatban a Pénzügyminisztériumhoz, mint felettes szervhez fordultunk, amint megkapjuk a választ, közöljük.
Eldőlni látszik a véleményezés. 
