Azt írták: az Egyesült Államok megválasztott elnöke a vizsgált időszakban átlagosan háromnaponta, és mindig kedvező kontextusban említette meg a magyar kormányfőt, jóval gyakrabban, mint Emmanuel Macron francia vagy Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt.
A közlemény szerint az Egyesült Államok Fehér Házba visszatérő elnöke a kampányidőszak utolsó évében többször beszélt Orbán Viktorról, mint az Európai Unió nagy nemzetállamainak vezetőiről. „Donald Trump kiemelt személyként kezelte Orbán Viktort, a republikánus elnök megkérdőjelezhetetlen győzelme a magyar-amerikai kapcsolatok felértékelődése mellett pedig azt is jelzi, hogy Magyarország globális térben betöltött szerepe soha nem látott mértékben erősödött meg” – állapították meg.
A központ által vizsgált politikusi körből a legtöbbször emlegetett vezető Orbán Viktor volt, egyedül ő került be a „nagyon gyakran hivatkozott” kategóriába 109 említéssel.
Ez azt jelenti, hogy átlagosan minden harmadik napon hivatkozott rá Donald Trump, és minden alkalommal pozitív példaként – folytatták. A Donald Trump által a magyar kormányfőre használt leggyakoribb jelzők között szerepel az „erős”, „okos”, „erőteljes”, tehát „mindazon attribútumok, melyek a kompetens vezető ideáltípusával függenek össze” – tették hozzá.
Fotó: Facebook
A magyar miniszterelnököt a hivatkozási lista virtuális dobogóján Emmanuel Macron és Volodimir Zelenszkij követi 30-30 említéssel az „inkább hivatkozott” csoportban.
A francia államfő is többször szolgált pozitív példaként, és az ő esetében is az erős államférfi képe rajzolódik ki Trump nyilatkozataiból – írták. Az ukrán elnök valamivel kevesebbszer tűnt fel pozitívan, többnyire jó tárgyalófélként, továbbá az amerikai hadiipar megbízható szövetségeseként jellemezte őt Trump. Ugyanakkor az ő személyével kapcsolatban a háború lezárását fontos célként kezelő republikánus vezető több esetben rosszallását is kifejezte az Ukrajna felfegyverzésére fordított jelentős amerikai forrásokkal összefüggésben – áll a közleményben.
Az elemzés alapján az „inkább nem hivatkozott” kategóriában egyedül Giorgia Meloni van, azonban az olasz miniszterelnök pozitív kontextusban szerepelt, Trump nagyra becsült vezetőként emlegette.
Az Európai Bizottság elnökét, Ursula von der Leyent, továbbá Olaf Scholz német kancellárt az „egyáltalán nem hivatkozott” vezetők közé sorolták, szerepük és személyük az elnök – a központ által vizsgált – megszólalásaiban elhanyagolható volt.
A figyelembe vett adatok alapján úgy összegeztek: Donald Trump „hivatkozási térképén” Európában Orbán Viktor jelenti az origót, de pozitív példaként Emmanuel Macron is jelen van. Zelenszkij esetében üzleti partnerségről lehet beszélni, és egyértelmű, hogy az Egyesült Államok új elnöke az Ukrajnában dúló háború szítása helyett annak mielőbbi befejezését akarja elérni. Olaf Scholz és Ursula von der Leyen vonatkozásában teljes súlytalanságáról árulkodnak a számok – írták.
A központ szerint nem nevezhető véletlennek, hogy Trump a választási felkészülés során – idén márciusban, majd júliusban – kétszer is személyesen egyeztetett Orbán Viktorral, aki már előző megválasztása előtt is kiállt mellette. Hozzátették: ez a kapcsolat mindenképpen előnyt jelent Magyarországnak, azon túl, hogy Donald Trump törekvése a szomszédos Ukrajnában dúló konfliktus lezárására már önmagában is jelentős előrelépés Magyarország számára.
Az új elnök legtöbbször éppen a háborúval összefüggésben hivatkozott Orbán Viktorra mint fontos szövetségesre, aki kulcsszereplőként tekint rá a béke megteremtésében, sőt maga is erőfeszítéseket tett, hogy ez a cél elérhetővé váljon. Értékelésük szerint ezzel szemben a megválasztott elnökkel a legtöbb európai vezető legfeljebb kénytelen-kelletlen működik majd együtt. Hozzátették, hogy sokuk közel állt a demokrata adminisztrációhoz. Megemlítették, hogy többen – például Ursula von der Leyen – „fejvesztve keresik” a kapcsolatot a Trump-stábbal, hiszen lényegében az orientációs pontjukat veszítették el az Egyesült Államokban folyamatban lévő politikai fordulat következtében.
Bővül a 4iG védelmi üzletága. 
350 vagy 400? Forintpálya az olajválság, a kamat és az euróálom között – Interjú
