Az ENSZ hágai székhelyű Nemzetközi Bírósága (ICJ) meghallgatást kezdett hétfőn a többségében muszlim vallású rohingja kisebbség tagjai ellen Mianmar és Banglades területén folytatott, 2016 óta tartó erőszakhullám és feltételezett népirtás ügyében.
A hágai ENSZ-bíróság tájékoztatása szerint a feltételezett bűncselekmények kivizsgálását célzó eljárás mintegy egymillió rohingjának a Mianmar nyugati felében található Rakhine államból Bangladesbe történt, kényszerű kitoloncolásához kapcsolódik.
Mianmar ellen Gambia indított pert 2019 novemberében a hágai nemzetközi bíróságon azzal a váddal, hogy népirtást hajt végre a muszlim rohingja kisebbség ellen. A muszlim többségű nyugati afrikai ország az 57 tagú Iszlám Együttműködés Szervezetének (OIC) nevében lépett fel.
Fotó: Wikimedia Commons/Foreign, Commonwealth and Development Office, UK
Gambia szerint Mianmar hadserege szándékosan célozza a rohingja kisebbséget, hogy megsemmisítse a közösséget. Beadványa szerin a mianmari hadsereg offenzívája legkevesebb 750 ezer rohingját kényszerített otthona elhagyására, legtöbbjük a szomszédos Bangladesbe menekült. Az érintettek tömeggyilkosságokról, nemi erőszakról és otthonaik felgyújtásáról számoltak be.
Gambia szerint a mianmari hadsereg rohingjákkal szembeni fellépései népirtásnak minősülnek, és sértik az ENSZ 1948-ban elfogadott, a Népirtás Megelőzéséről és Büntetéséről szóló Egyezményét. „Ez nem egyének elleni büntetőügy, hanem annak jogi megállapítására vonatkozó kérés, hogy Mianmar állam népirtásért felelős” – fogalmaztak.
Gambia különleges intézkedéseket is kért a manmari rohingja muszlim kisebbség védelmére addig is, amíg a bíróság az ügyben végleges ítéletet nem hoz.
Aung Szan Szú Kji, Mianmar akkori vezetője és Nobel-békedíjas politikusa 2019-ben, az ügy előzetes meghallgatása során elutasította a gambiai vádakat, melyeket „hiányosnak és félrevezetőnek” nevezett.
Az ENSZ-bíróság arra is emlékeztetett, hogy 2024 novemberében Karim Khan, a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) ügyésze kérelmet nyújtott be Min Aung Hlaing tábornok, a mianmari védelmi szolgálatok főparancsnoka, megbízott elnök elleni elfogatóparancs kibocsátására.
Az ügyész szerint alapos okkal feltételezhető, hogy Min Aung Hlaing büntetőjogi felelősséggel tartozik a rohingják ellen Mianmarban, részben pedig Banglades területén elkövetett emberiesség elleni bűncselekményekért, valamint a népcsoport tagjainak deportálásáért és üldözéséért.
Erőszak és pusztítás
Egy független tényfeltáró misszió szerint katonák nőket és gyermekeket erőszakoltak meg csoportosan, falvakat romboltak le, és élve elégettek embereket otthonaikban a nyugat-mianmari Arakán államban folytatott műveletük során. Ezeket a megállapításokat mind a mianmari hadsereg, mind a kormány határozottan visszautasította.
A rohingják többsége főként a nyugat-mianmari Arakán államban él. Néhány szakértő úgy véli, hogy őshonosak a térségben, mások szerint a bengáli területek brit gyarmatosítása idején, majd Burma (a későbbi Mianmar) 1948-as függetlenedése és az 1971-es bangladesi függetlenedés után érkeztek a régióba. Hiába élnek nemzedékek óta Mianmar területén, az ország vezetése továbbra is illegális bevándorlóknak tekinti őket.
