A The Guardian beszámolója szerint a lakhatási szervezetek kezdeményezésére, majd a nagy szakszervezetek támogatásával meghirdetett sztrájkban a szervezők szerint mintegy négymillió ember vett részt. Az autóiparban és a kikötőkben a szakszervezetek 90 százalékos munkabeszüntetési arányról számoltak be, miközben több iskola és egyetem is bezárt. A munkáltatói érdekképviseletek ugyanakkor jóval alacsonyabb országos részvételt mértek.
A tiltakozások hátterében a spanyol lakáspiac egyre súlyosabb problémái állnak. Az elmúlt tíz évben a bérleti díjak mintegy 80, az ingatlanárak pedig 63 százalékkal emelkedtek, miközben a bérek növekedése nem tudott lépést tartani a lakhatási költségekkel. A szakszervezetek és a bérlői érdekképviseletek szigorúbb szabályozást, a lakáscélú spekuláció visszaszorítását, a rövid távú turisztikai lakáskiadás korlátozását és a bérlők jogainak megerősítését követelik.
A legnagyobb demonstrációkat Madridban és Barcelonában tartották. A spanyol fővárosban a hatóságok szerint mintegy 120 ezren vonultak utcára, míg Barcelonában a szervezők 400 ezer, a rendőrség 55 ezer résztvevőről számolt be. A katalán fővárosban útlezárások és közlekedési fennakadások nehezítették a város működését, az esti órákban pedig kisebb csoportok üzleteket rongáltak meg, kukákat gyújtottak fel, és összecsaptak a rendőrökkel. Országszerte több tucat embert vettek őrizetbe.
A lakhatási válság az előrehozott parlamenti választások egyik meghatározó témájává vált. Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök azután írt ki november 29-re választást, hogy az ellenzéki pártok megakadályozták a lakáspiaci problémák kezelését célzó sürgősségi jogszabályok elfogadását. A kormányfő a munkavállalói jogok fontosságát hangsúlyozta, míg a konzervatív ellenzék politikai célúnak nevezte a sztrájkot. A lakhatási szervezetek szerint azonban a válság megoldása a választások eredményétől függetlenül sürgős intézkedéseket igényel.
Tíz év alatt 80 százalékkal nőttek a lakbérek. 
