A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
Egy gyári munkás akár százezer forintot is kaphat azért, ha ajánlására felvesznek valakit, egy irodai dolgozó pedig ennek akár a többszörösét is. Bár elsőre meglepően bőkezűnek tűnhet ez a fajta ösztönzés, a valóságban százezreket vagy milliókat spórolhat a cég ezzel a megoldással.
Ha ugyanis a cég munkaerő-közvetítőt venne igénybe, egy újonnan felvett gyári munkás után 3-400 ezer forintot fizethetne, egy nem túl magas beosztású irodai dolgozó esetén pedig 1,5 millió forintot. Ez jól mutatja, hogy a munkaerőhiány miatt óriási pénzek akaszthatóak le egy sikeres közvetítésért, bár ugyanakkor maguknak a közvetítőknek is nagyon költségessé vált egy jelölt felkutatása és meggyőzése.
A munkaerőpiaccal foglalkozó sorozatunk a romák, a kékgallérosok, az SSC-kban dolgozók és a munkaerőhiány miatt átalakuló vállalatok után végül magukkal a közvetítőkkel és kölcsönzőkkel foglalkozik. A piacuk hatalmasra duzzadt az elmúlt öt évben, annak viszont vegyes a megítélése, hogy ezzel mennyire jártak jobban.
Óriásira nőtt piac
A legnagyobb munkaerőpiaci cégek kölcsönzéssel és közvetítéssel is foglalkoznak, de alapvetően ez a két ágazat különbözik egymástól. Munkaerő-közvetítőhöz akkor fordul egy cég, ha szeretne felvenni egy embert, de a nincs meg a folyamathoz szükséges erőforrása vagy tapasztalata. Ilyenkor a közvetítő kutat fel és ajánl be megfelelőnek gondolt jelölteket a céghez. Ezért cserébe a közvetítő általában egy fix összeget kap, és ebben ki is merül a két fél kapcsolata.
A kölcsönzés pedig azt jelenti, hogy a vállalathoz bekerülő alkalmazott csak kölcsönben dolgozik nála, jogilag a kölcsönző cég alkalmazottja marad. Leginkább gyáraknál alkalmazzák ezt a formát. A munkaerő-kölcsönzők előnye, hogy van helyismeretük, a gyárak utánpótlása ugyanis egyre inkább kistelepülésekről érkezik. A kölcsönzés emellett rugalmasabb konstrukció is egy gyár számára, mivel a kölcsönző cég alkalmazásában áll a dolgozó. Így például jóval egyszerűbb is elküldeni a cégtől, mint ahogy egy miskolci gyár példáján korábban bemutattuk (a kölcsönzésről egyébként az Index is írt nemrég egy hosszabb cikket).
Amikor nem pörög egy gazdaság, nagy a munkanélküliség, kevésbé van szüksége a vállalatoknak közvetítőkre, kölcsönzőkre. Özönlenek a jelentkezések egy hirdetésre, így fölösleges kiszervezni a toborzásért plusz költségekért. Amikor viszont beindul a gazdaság, a munkanélküliség csökken, a munkaerő iránti igény pedig nő, így egyre inkább szükség lesz közvetítőkre, hogy a cégek el tudják érni a megfelelő embereket a szűkülő munkaerőpiacon.
Az elmúlt évek gazdasági fellendülése ebből adódóan világosan látszik a munkaerő-kölcsönzők forgalmán. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat elemzése alapján 2017-ben a munkaerő-kölcsönzők összárbevétele 256 milliárd forint volt, és összesen nagyjából 150 ezer embert közvetítettek ki. A tíz legnagyobb cég* adai alapján az elmúlt öt évben óriásira nőtt a piacuk: 2013 és 2017 között közel 2,5-szeresére nőtt a forgalmuk, 41 milliárd forintról 98 milliárdra. Tavaly még tovább nőtt a tíz cég bevétele, immár 110 milliárd forintra.
Ugyanakkor az is látványos az általunk megvizsgált tíz cégnél, hogy az amúgy sem kiemelkedő 3,4 százalékos profitrátájuk 1,7 százalékra csökkent, és tavaly is csak 2,6 százalékra emelkedett vissza. A látszólag alacsonyabb jövedelmezőségnek több oka is van:
- Alapvetően érdemes óvatosan kezelni ezt a mutatót, mivel a legnagyobb cégek közül több is nemzetközi cég leánya. Ahogy az egyik ilyen cég vezetője is elismerte nekünk, az alacsony nyereségükben szerepet játszanak a transzferárak. Ezt a jelenséget több cikkben is bemutattuk, és az a lényege, hogy egy nemzetközi cégcsoport különböző vállalatai olyan árakon adják-veszik az alkatrészeket (például egy német autógyár a nálunk készült motort), szolgáltatásokat vagy jogokat egymástól, hogy összességében minél kedvezőbben adózhassanak. Ebből adódóan a nyereségük – vagy akár az árbevételük – nem feltétlenül tükrözi a valós üzleti teljesítményüket.
- Ahogy korábbi cikkeinkben bemutattuk, a közvetítő cégeknek is jóval költségesebb lett embert találniuk. Míg korábban hozzájuk is özönlöttek a jelentkezések egy hirdetés után, most már a létező összes csatornán hirdetniük kell, és közvetlenül kell megkeresniük az átcsábíthatónak gondolt embereket. Nagyobb stábbal kell dolgozni, a meglévő állománynak magasabb bért kell fizetni, többért kell hirdetni, jóval több erőforrást kell befektetni egy ember meggyőzésére.
- Ezzel összefügg, hogy élesebb lett a verseny a szereplők között. Több cég kezdett el közvetítéssel foglalkozni, és a közvetítőkre költött egyre nagyobb pénzek miatt több cég kezdett belső toborzó csapatot építeni (erről lesz még szó). Kulcsfontosságú lett a gyorsaság és a hatékonyság: a közvetítőnek és az embert kereső cégnek egymással összhangban és a lehető leggyorsabban kell végigvinniük egy potenciális jelölt felvételét, különben könnyen más munkahelyen köthet ki.
Régen nem kellett csinálni semmit ötezer forintért
A megváltozott körülmények inkább a közvetítőknek kedveznek, a kölcsönzők több szempontból nehezebb helyzetbe kerültek. “A nagy tenderek árérzékenyek, és a növekvő toborzási költségek miatt ezeken egyre kevesebbet nyernek a kölcsönzők” – mondta az egyik nagyobb közvetítő vezetője. “Amíg az volt a kérdés, hogy melyik kölcsönző viszi a bőségesen rendelkezésre álló munkaerőt egy gyárhoz, akkor még lehetett keresni. Egy projektnél például egy kölcsönzött ember után havi 5000 forint maradt nekünk a bér és a járulékok kifizetése után, és legfeljebb a bérszámfejtésre kellett még költeni, nem kellett csinálni semmit. Most viszont már ebből kellene a toborzásra is költeni” – mondta.
“A kékgalléros kölcsönzés az egy téboly. Mivel te fizeted őket, ezért alapból óriási pénzed van benne. Aztán pedig kergetheted Sanyikát, hogy nem ment be a harmadik műszakra” – mondta egy másik munkaerős cég vezetője, akik emiatt nem is foglalkoznak kölcsönzéssel.
A közvetítők helyzetéről inkább megoszlottak a vélemények. Volt, aki szerint a mostani igazi aranyidőszak, mivel folyamatosan rengeteg külföldi beruházás érkezik, így jó ideig tele lesznek munkákkal. “Egyre több az új cég, akinek szüksége van szakemberekre, és még mindig rengeteg szakember van, aki léphet előre, vagy akár távolabb dolgozóként közelebb kerülhet a családjához. Nekünk pedig minden mozgás jó” – mondta az egyik vezető közvetítő képviselője.
Az általunk megkérdezettek többsége árnyaltabban látta az elmúlt évek folyamatait a már korábban említett kihívások miatt. Bár ehhez az is hozzátartozik, hogy ugyan nehezebb embert találniuk, de emiatt – és a béremelések miatt – számottevően nőtt a sikeres felvétel után járó bevételük. A közvetítésért jellemzően sikerdíj jár, amely az általunk megkérdezett közvetítők szerint a szellemi munkavállalók között a kiközvetített alkalmazott éves bruttó bérének 15-30 százaléka között mozog, átlagosan 20-22 százalékkal lehet számolni.
Ha tehát valakit bruttó 500 ezer forintos fizetéssel vesznek fel valakit (ami nettó 333 ezernek felel meg), akkor az éves, 6 millió forintos fizetéssel és 22 százalékos sikerdíjjal számolva mintegy 1,3 millió forintot kap a közvetítő. Egy fizikai alkalmazottnál egy-másfél havi bruttó bérnek felel meg a sikerdíj, a technikusoknál ez akár két havi is lehet. Ha például egy gyári munkás bruttó 250 ezer forintért (nettó 166 ezerért) helyezkedik el, az őt kiközvetítő ez alapján 250-325 ezer forint sikerdíjat kaphat. Ha a legfrissebb, februári 346 ezer forintos bruttó átlagbérrel számolunk, akkor több mint 910 ezer forint jönne ki 22 százalékos sikerdíjjal számolva.
Az változó, hogy ennek mekkora része jut el magát a közvetítést intéző munkatárshoz. Az iparágban a sikerdíj 2 és 20 százaléka között mozog ennek a bónusznak a mértéke, attól függően, hogy alacsonyabb vagy magasabb az alapfizetése.
Ebből adódóan óriási pénzeket kell elkölteni egy nagyobb cégnek, ha egyszerre több munkatársat kell felvenniük. Ha egy Budapesten bővítő SSC például hatvan embert venne fel, és mindet közvetítőn keresztül venne fel, akkor könnyedén elköltene 60 millió forintot. “Az ügynökségek így hatalmas pénzhez juthatnak, de éppen ezért egyre több cég kezdett belső toborzási csapatot építeni, és embereket elcsábítani a közvetítőktől” – mondta az egyik közvetítőnél dolgozó megkérdezett. Szerinte ez az egy-két éve folyamat nem annyira jó nekik, de “még így is nagyon jó dolgunk van”.
(G7)
