A Földtől mintegy 30 fényévnyire lévő csillag egy vörös törpe - írták a tudósok a Science tudományos lap aktuális számában. Izgalmas, mert sokáig nem tudtuk, hogy a Jupiterhez és a Szaturnuszhoz hasonló óriásbolygók kialakulhatnak-e ilyen kis csillagok körül. Az volt a vélekedés, hogy ilyen bolygók nem léteznek, de biztosak nem lehettünk benne, mert a kis csillagok igen halványak, ezért nehezen kutathatók, noha sokkal gyakoribbak, mint az olyan nagyok, mint a Nap - idézte a BBC hírportálja Peter Wheatley-t, a Warwicki Egyetem tudósát, aki nem vett részt a kutatásban.

A kutatócsoport spanyolországi és amerikai űrtávcsövek adatait elemezte a csillag nehézségi gyorsulásait követve, melyeket a körülötte keringő bolygók okozhattak. A vörös törpe nagyobb tömegű, mint a körülötte keringő, GJ 3512b jelű bolygó, ám a tömegük különbsége sokkal kisebb, mint a Napé és a Jupiteré.

A távoli csillag tömege legfeljebb 270-szer nagyobb a bolygójáénál, a Nap viszont mintegy 1050-szer akkora, mint a Jupiter. Az ilyen kicsi csillagok körül csak nagyjából akkora bolygók jöhetnek létre, mint a Föld vagy a valamivel nagyobb, úgynevezett szuperföldek - magyarázta Christoph Mordasini, a Berni Egyetem csillagásza.

Az elméletet alátámasztja a Trappist-1 nevű csillag, mely 39 fényévnyire van a Földtől és hét, nagyjából Föld-méretű bolygó kering körülötte. A GJ 3512b azonban óriásbolygó, fele akkora, mint a Jupiter, tehát legalább egy nagyságrenddel nagyobb, mint amekkora létrejöhetne egy ilyen kis csillag körül - mondta Mordashini. A felfedezés kétségbe vonja a bolygók kialakulásának általános elméletét.

Úgy véljük, az óriásbolygóknak kezdetben jeges magjuk van, a fiatal csillagtól távol, az őt körülvevő, gázokból, porból vagy plazmából álló, úgynevezett akkréciós korongjában keringenek, majd a gázokat magukhoz vonzva gyorsan nőnek nagyra. A tanulmány szerzői úgy érvelnek, hogy egy kis csillag körül nincs ehhez elegendő anyag, hanem valószínűbb, hogy a nagy bolygó akkor alakult ki hirtelen, amikor a korong egy része összeomlott - mondta Wheatley.

A tudósok szerint az összeomlás akkor történhet, amikor a korong a csillag tömegének több mint tized része, ilyenkor ugyanis a csillag gravitációja nem elegendő, hogy egyben tartsa a korongot.