A cikk eredetileg a Balk.hu-n jelent meg.
Elmaradt az ételosztás
A Vöröskereszt aktivistái nem sokkal azt megelőzően kísérelték meg az ételosztást, hogy a BALK a helyszínre érkezett. A migránsok már harmadik napja nem fogadták el az ételt, mert éhségsztrájkot hirdettek a vučjaki táborban uralkodó elviselhetetlen körülmények miatt.
Amelyek tényleg elviselhetetlenek, de erről majd később. A táborban, ahol most mintegy 400-500 migráns dagonyázik a sárban, nincs áram, nincs meleg víz, és nincs semmi, csak a mérhetetlen nyomor. Aminek Vučjak a mértékegysége is lehetne. Selam Midžić, a bihácsi Vöröskereszt titkára láthatóan dühösen utasította el, hogy formális interjút adjon a BALK-nak, de a beszélgetés során elmondta, hogy ez nem igazi éhségsztrájk.
Ezt nem lehet sztrájknak nevezni, amikor lemennek a városba és esznek. Lemennek a városba, és vesznek maguknak. Ők nem éhesek, lemennek a városba, majd visszajönnek.
Nem sokkal később a bihácsi Vöröskereszt bejelentette, hogy kivonulnak a táborból, mert semmiféle értelme sincs, hogy ételt és meleg italt osszanak a migránsoknak.
Ez sok pénzbe kerül, és semmi sem indokolja, hogy ide hozzuk az ételt, ha a migránsok nem fogadják el. Vannak, akik elfogadnák, de nem merik, mert megfenyegették őket.
A Vöröskereszt mobil egysége éppen ezért a Bihács és a vučjaki tábor között útközben oszt élelmiszercsomagokat azoknak, akik mégiscsak elfogadják. Vagy akiknek lesz bátorságuk elfogadni.
A döntés addig lesz életben, amíg nem változik meg a helyzet. A bihácsi Vöröskereszt azt reméli, hogy hamarosan újabb befogadó központok nyílnak, ahol a migránsok megfelelő ellátásban részesülhetnek.
A sáros pokol
A vučjaki tábor a Bihács feletti hegyoldalban van, mindössze öt kilométerre a várostól. Nem is messze, de nem is közel. A sok gyalogláshoz szokott migránsoknak ez nem távolság. Az út kétharmada autóval is jól járható, a maradék egyharmada azonban egy hegyi útnak felel meg, amely alig szélesebb két méternél. Két autó nem fér el egymás mellett. Az utat két felől fenyvesek szegélyezik, ha nem tudnánk, hogy hol vagyunk, akkor akár gyönyörködhetnénk is a tájban.
A borzalom az út végén következik. Oda hordták régebben a város szemetét, ahol most a vučjaki tábor van. A tábor ellenségei ezt jelképesnek tekintik. Szerintük az intézkedés jól jelzi, hogy a város vezetése mennyire étékeli a migránsokat.
A tábor bejáratánál a rendőrök egy bódéból figyelik a fejleményeket, egy rendőr általában kint posztol. Bent biztosan többen vannak, és rendelkezhetnek megfelelő technikával is, mert ellenőrzik, és minden bizonnyal adatbázisba veszik az oda érkező idegeneket.
Kapu nincs, mindenki szabadon-jár kel. Bemenni úgysem akar senki, oda legfeljebb viszik a migránsokat. Mert a Vučjak maga a “sáros pokol” – kéznyújtásnyira a civilizációtól, amelyet emberinek szokás nevezni.
Az ördögök
“Az ördögök” főleg Pakisztánból és Afganisztánból érkeztek, és állítólag Szíriából is jöttek néhányan. A többségük szunnita, de állítólag vannak köztük síiták is, ami nehezen hihető. És hinduk. Mindenesetre nagyon messzi országokból származnak, kétségkívül sok ezer kilométer van a lábukban. A többségük Olaszországba szeretne eljutni, az már elérhető távolságnak tűnik ahhoz képest, amit eddig tettek meg.
A migránsok piszkosak és kormosak. Tisztálkodásra nincs lehetőség, a fagypont körüli időjárásban a mosakodás egyébként sem lenne maga a Hawaii. A WC-ék megközelíthetetlenek, körülöttük mindenfelé emberi ürülék, egy-két méterre a sátraktól.
A táborban több felé is tüzek égnek, azoknál melegednek a migránsok, egyiknél-másiknál főznek is. A migránsok tüzeket nem csak a szabadban gyújtanak, hanem a sátrakban is, az egyikben éppen csirkét főztek, miközben kint mintegy ötvenen demonstráltak. Mert éhesek.
A tábori vendéglő
Egy másik sátor előtt is főztek, ez volt a “tábori vendéglő”, igazi látványkonyhával. Az egyik migráns a lepényt gyúrta, a másik a tüzet vigyázta, a harmadik a száját tátotta. Teljes volt a munka megosztás. Egy “jól öltözött” migráns közölte, hogy róla nem készülhet felvétel, mert akkor lesz “problem”. Elképzelhető, hogy ő az “üzletvezető”. Az sem kizárt, hogy az egész éhségsztrájkot ő találta ki, hogy jobban menjen az üzlet.
Az árat itt is a kereslet és kínálat szabja meg, aki éhségsztrájkol, annak többet is megér, hogy jól lakjon. A Vöröskeresztet meg egye meg a fene, ők csak rontják az üzletet, mert mindent ingyen adnak.
Aleksandar Vucic volt szerb köztársasági elnök, az Egyesült Szerbia listavezetője elismerte vereségét a szerbiai előrehozott parlamenti választáson. 
