A katalán függetlenségi népszavazás után egyelőre úgy tűnik, patthelyzet alakult ki. A spanyol kormány érthető módon mindent megtenne, hogy elfojtsa a kezdeményezést, de látszik, hogy nem akar túl durva lépéseket sem tenni, mégiscsak egy demokratikus országról van szó. Eddigi jelzéseik szerint azt tervezik, hogy közvetlen irányítás alá vonják Katalóniát, ugyanakkor most nem beszélnek az autonómia felfüggesztéséről, csak arról, hogy feloszlatják a katalán parlamentet és kormányt, és új választásokat írnak ki.
Nem kapkodnak a spanyolok
Ezt feltehetően fenyegetésnek szánják, mivel nem léptek azonnal, most is arról van szó, hogy majd pénteken a parlament elé kerül a kérdés. Így megfelelő ideje is marad a katalán vezetésnek, hogy reagáljon, adott esetben effektíve kikiáltsa a függetlenséget. A spanyol kormánynak ugyanakkor jó oka van nem kapkodni: nem lehet biztos benne, hogy ha feloszlatja a katalán vezető szerveket, akkor a katalánok ezt tudomásul veszik, és nem engedelmeskednek tovább a feloszlatott szerveknek.
Szabadságharc
Nézzük, milyen kimenetelek lehetségesek. Az egyik lehetőség, hogy a katalán vezető, Carles Puigdemont még a spanyol lépés előtt élesíti a függetlenség kikiáltását, és utána arra hivatkozik, hogy független ország vezetőjeként már nem válthatják őt le a spanyolok. Ezért úgy tekinti, hogy külföldi támadás éri parlamentjét és kormányát, melyet joga van megvédeni, és erre felszólíthatja mind népét, mind a katalán rendőrséget, a Mossos d’Esquadrát. Ha akár csak részben is neki engedelmeskednek, máris előállhat a szabadságharc, és akkor természetesen sor kerülhet erőszakra, sőt fegyverhasználatra is.
Ez az a pont, ahol mindkét félnek át kell gondolnia, meddig megy. A spanyolok azt mondhatják, hogy az alkotmány védelmében joguk van fegyveresen is leverni az ellenállást, ugyanakkor ez rendkívül rosszul mutatna, hisz még viszonylag friss a Franco-diktatúra emléke, ahol ezek a módszerek szokványosak voltak. A szabadságharc véres leverése roppant kínos lenne, és egyáltalán nem jelentene megoldást, hisz az ország légkörét hosszú időre megmérgezné, nem oldódna meg a probléma.
Békésebb utak
A katalánoknak az ellenállás kisebb kockázat, hisz ők így hősökké válhatnak, ugyanakkor ők maguk is megosztottak a kérdésben. A katalán ellenzéknek tetszene a választások gondolata, mivel így esélyt kapnának a kormányzásra, és ők feltehetően nem erőltetnék a függetlenséget, bár azok, akik igennel szavaztak, nehezen nyugodnak majd bele ebbe. Előfordulhat az is, hogy Puigdemont visszafogott marad és csak a feloszlatás után élesíti a függetlenséget, de ebben az esetben hátrányba kerül, hisz hivatkozási alap lehet, hogy immár nem volt pozícióban, mikor döntést hozott, ezért az érvénytelen.
Végül még az is lehetséges, és talán ez lenne a legjobb, hogy egyik fél sem megy el a falig, akkor viszont muszáj tárgyalásokat folytatni, és muszáj mind a két félnek engedni valamit. A spanyoloknak meg kéne növelni az autonómia mértékét egészen a kvázi függetlenségig, ugyanakkor a katalánoknak is bele kéne nyugodni, hogy a de facto függetlenség mellett mégiscsak valamilyen formában föderációban maradnak Spanyolországgal.
