Március 12-én robbant a politikai bomba, miszerint Washington ellenkezése ellenére London alapító tagja akar lenni a Peking által hamarosan felállítandó Ázsiai Infrastruktúra Fejlesztési Banknak (AIIB). London lépése után sorra dőltek a dominók és napokon belül Németország, Franciaország, Törökország, Hollandia, Svájc és Luxemburg is bejelentette csatlakozási szándékát. Ezek után Ázsiában is átszakadtak a gátak és a múlt héten Dél-Korea és Ausztrália is hivatalosan jelezte belépését, holott az USA és Japán is próbálta lebeszélni szövetségeseit. Brazília múlt pénteken fogadta el a felkérést. Az európaiak között pedig az utóbbi napokban valóságos versengés tört ki Pekingben az AIIB európai központjának színhelyéért.
Az AIIB létrehozását rögzítő megállapodást Kína mellett összesen 21 ázsiai ország képviselői írták alá 2014 decemberében, beleértve Szingapúrt, Malajziát és Kazahsztánt is. A nem-nyugati hatalmak éveken át próbálták keresztülvinni az IMF döntéshozói struktúrájának módosítását követelő javaslatot, de a nyugati országok a stagnáló gazdaságuk ellenére is makacsul ragaszkodtak a vezetői szerephez, emiatt az IMF megreformálása reménytelenné vált. Többek között emiatt döntöttek az AIIB megalakítása mellett, ami a nemzetközi hitelezésben az IMF és a Világbank konkurenciája lesz. Kína március 31-ben jelölte meg a jelentkezési határidőt.
A pekingi kihívás
Washington eddig fenntartásait hangoztatta az új intézmény kapcsán, kiemelve a hiányosságokat a környezetvédelmi sztenderdekben, a beszerzési feltételekben és egyéb olyan biztosítékok tekintetében, amelyet a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a szintén nyugati dominanciájú Ázsiai Fejlesztési Bank alkalmaz a projektjei esetében. De alapjában véve Washington attól tart, hogy az AIIB egy szándékos kihívás azon II. világháború utáni intézményeknek, amelyeket Washington dominál. Az ázsiai-pacifikus térségben az USA és Kína már régóta küzd a gazdasági és politikai elsőbbségért. Az AIIB pedig természetesen hozzá fog járulni azon úgynevezett ’de-dollarizációs’ folyamathoz, amelyen Washington vetélytársai már régóta dolgoznak. A kínaiak már egy jó ideje próbálják a jüant is felépíteni, mint alternatív globális valutát.
Látva szövetségesei pálfordulását, Washington múlt héten enyhítette ellenkezését és közölte, hogy ösztönözni fogja a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank együttműködését az AIIB-vel. Japán egyelőre kívül maradt és óvatosan közelít a kérdéshez. De Taro Aszo pénzügyminiszter – aki a tokiói kormányzaton belül a csatlakozni vágyók frakcióját vezeti – kijelentette, hogy Tokió fontolgatja tárgyalások megkezdését a tagságról.
Oroszország a Selyemút fejlesztését preferálja
Moszkva természetesen nem akart lemaradni stratégiai szövetségese nagy pénzügyi hadműveletéről. Igor Szuvalov miniszterelnök-helyettes szombaton jelentette be a kínai Boao Fórumon Oroszország csatlakozási szándékát. Szuvalov kiemelte, hogy „már előre örülünk az Eurázsiai Gazdasági Unió és Kína további együttműködésének. A szabad áru- és tőkeáramlás az EU-n belül közelebb hozza Európa és Ázsia gazdaságát. Ez most kiegészül ezzel a kínai kezdeményezéssel, amely a régi Selyemút mentén fekvő gazdasági övezet fejlesztését is magában foglalja.”
Káncz Csaba jegyzete
Márciusban alig változtak, minimálisan emelkedtek a globális élelmiszerárak. 
