A devizahitelesek mentése összedöntheti a bankrendszert?

A devizahitelezésről évek óta nincs ésszerű párbeszéd, szinte kizárólag érzelmi alapon nyilatkoznak róla, márpedig ilyen felfokozott állapotban a józan megfontolásokat sem lehet végiggondolni – mondta a HVG-nek adott interjújában Király Júlia.

Az MNB volt alelnöke szerint most még senki sem képes megmondani, hogy a most elfogadott – az Országgyűlés honlapja szerint a köztársasági elnök által már aláírt, de a Közlönyben még meg nem jelent - törvény hogyan hat majd a bankokra.

A szakember szerint a döntéshozónak nehéz szembemennie a Kúria-ítélettel olyan közegben, ahol minimális lehetőség sincs az ésszerű párbeszédre. Ez annak fényében lehet káros Király Júlia szerint, mert egy idő után teljesen érdektelenné válik, hogy a bankrendszernek milyenek a működési módjai, mit kell tennie a hatékony fogyasztóvédelemnek.

"Ha a hatalom akarja megmondani, mekkora a „tisztességes profit”, akkor nemsokára egyre többen azt is tisztességtelennek fogják vélni, hogy a bankok több kamatot kérnek a hitelért, mint amennyit a betétért fizetnek " - mondta  jelenleg a KBC igazgatósági tagjaként dolgozó szakember, hozzátéve, hogy ebben a helyzetben majd nem az lesz a kérdés, hogy hazai vagy külföldi tulajdonú legyen-e a bankrendszerünk - mert semmilyen sem lesz.

Miért ekkora a baj?

Magyarországon a kölcsönfelvevők túlzott eladósodottsága a fő gond, nem a devizahitel. Mégsem az eladósodottságról beszélünk, hanem a devizahitelesekről, ezért folyamatosan nagyon rossz megoldások is születnek – vélekedik a HVG-nek nyilatkozva Király Júlia, megemlítve, hogy számítások szerint a devizahiteleseknek körülbelül a fele még mindig jobb pozícióban van, mint az ugyanakkora hitelt felvett forintadósok.

A devizahitelesek nagy része ugyanakkor nem engedhetett volna meg magának akkora összegű forinthitelt, amekkorához devizaalapon hozzájutott, azaz túlzott adósságot vállalt – ennek következménye az, hogy számukra egyre elviselhetetlenebb teher a törlesztőrészletek emelkedése.

Voltak kezdeményezések

A volt MNB alelnök a problémák eszkalálódását 2010-re teszi, addig ugyanis még nem volt rosszabb a helyzet, mint 2008 végén, s a fő gondot abban látja, hogy Magyarországon a hitelek nem változó, hanem változtatható kamatozásúak.

Emlékeztet: a jegybank 2010-ben törvényjavaslatot nyújtott be a hitelek referencia-kamatlábhoz kötéséről, amely elősegíthette volna, hogy itthon is a lengyel példa érvényesüljön, ahol a törlesztőrészletek a zloty leértékelődése ellenére sem nőttek meg, mivel követték a svájcifrank-hitelkamatok csökkenését. Ez a törvény azonban csak később látott napvilágot, ráadásul Király véleménye szerint ennek igazán sosem szereztek érvényt.

A jegybank nélkül nehéz lesz a forintosítás

Korábban megvizsgálták a forintosítás lehetőségét, de az akkori körülmények között arra jutottak, hogy nem bírná el az ország. Most új helyzet van, ahol lehet, hogy megáll a lábán a megoldás - az a kérdés, ki vállalja át a forintosítás árfolyamkockázatát: a külföld, vagy az állam az MNB-vel együtt.

Ha a külföld, az egyértelműen forintgyengülést okoz. De a végtörlesztést meg lehetett oldani úgy, hogy a jegybank a devizatartalék terhére váltott forintot euróra – el is maradt a forintgyengülés. A szabadon felhasználható jegybanki devizatartalék pedig most sokkal több, mint a válság alatt volt.

Nagyon durva veszteség

Persze fontos lenne tudni, hogy végül mekkora lesz a számla – egyelőre csak az árfolyamrés hatása forintosítható pontosan. (Király Júlia szerint egyébiránt nem az árfolyamrés, hanem annak túlzott mértéke volt tisztességtelen.) Ha elfogadjuk, hogy a bankok várható vesztesége 600-900 milliárd forint lesz, az óriási károkat jelez egy olyan bankrendszerben, amely az MNB júniusi stabilitási jelentésének stresszpályáján 1100-1200 milliárd forintos szabad tőkeállományt jelez – hívja fel figyelmet Király Júlia.