Roberto Bolle, a „Balett Istene” nagyszabású esttel készül elkápráztatni az Arena di Verona népes közönségét.
Az aréna, ami 30 óta működik - mármint Kr.u. 30 óta
Az Arena di Verona, a világ harmadik legnagyobb amfiteátruma. Időszámításunk után 30-ban adták át az akkor 30 000 nézőt befogadó arénát, mely közel kétezer éve tartja a színvonalat. Egy 1117-es földrengésben kissé megsérült, emiatt és a mindenféle modern biztonsági elvárások miatt mára „csupán” 15 000 nézőt fogadhat be az amfiteátrum.
Kezdetben a leghíresebb gladiátorviadaloknak adott otthont, messze földről sereglettek a nézők Veronába az intézmény miatt. 1913-ban tartották az első nyári színházi fesztivált, és azóta a két világháború időszakát leszámítva minden évben megtartják az eseményt, mely a komolyzenei fellépők mellett olyan előadóknak is otthont adott már, mint például Rod Stewart, a Radiohead vagy éppen a Pink Floyd.
Bár az elmúlt másfél évtizedben Komlósi Ildikó uralja az arénát, most mégis egy más alkalomból kerül szóba a nyári fesztiválok királynője.
Akár ember, akár vámpír - mindenképp természetfeletti lény
Roberto Bolle a valaha élt legjobb balett-táncos. A helyzet olyasmi, mint a profi sportnál: ahogyan fejlődik a tudomány és a technika, évről évre jobb időket úsznak - és ugyanígy tudnak a táncosok generációról generációra jobbak és precízebbek lenni. Habár a balett isteneként a tragikus sorsú Vaclav Nyizsinszkijt szoktuk emlegetni, be kell lássuk, hogy Bolle a kor adta lehetőségeknek köszönhetően jobb táncos. És ehhez persze hozzájön Bolle szerencsés férfias, erős alkata és szép vonásai, színészi képességei - és persze a csillag a homlokán.
Roberto Bolle 1975-ben született, a Scala balettiskolájában tanult, és 15 évesen már a Diótörőben lépett fel Rudolph Nureyev felkérésére. 20 éves korától a Scala vezető táncosa, 22 évesen vendégként táncolja A hattyúk tava férfi főszerepét a Royal Balletben, mára pedig az anyaszínháza mellett a Bolsoj Balett, az Opera de Paris, a Met, az American Ballet Theatre, a Mariinszkij és a Royal Ballet vezető művésze.
A jelenleg 41 éves művész nem öregszik - már-már gyanús, hogy vámpír. A kritikusok mindig döbbenten emlegetik, hogy nem legendája tartja őt el, valóban úgy táncol ma is, ahogyan 20 évvel ezelőtt, ami azért nagyon irigylésre méltó. (Jellemzően egy balett-táncos karrierje 18 éves kor körül kezdődik, 30 éves kor fölött pedig már kiöregedőnek számít a művész...)
Íme a bizonyíték:
Bolle előtt már mindenki fejet hajtott: II. János Pál Pápától kezdve Lady Dianán át Mikhail Barisnikovig. Homoszexualitását nyíltan vállalja, és ez a mélyen katolikus olaszokat kicsit sem botránkoztatja meg, sőt, nemzeti kincsüknek tekintik őt. Hálásak azért, hogy végérvényesen soha nem hagyta el hazáját, és 26 éve kezdődött karrierje óta hű maradt az anyaszínházához. Mi több, a bánatos vatikáni dzsemborikat vagy éppen az ötvenedik téli olimpiai megnyitó ünnepséget is az ő fénye teszi illetve tette különlegessé.
Színpadon a világelit
Roberto Bolle szakmai körökben is a leghatalmasabb név jelenleg. Mindenki ölne azért, hogy vele táncolhasson, így született meg Bolle gálaestjének ötlete. A művész összeszedte a világ minden tájáról a legjobb 50 táncost (a Bolsoj, a Mariinszkij, az Opera de Paris, a Royal Ballet, az American Ballet Theatre, a Scala, a Semperoper, a Staatsballet stb. szólistáit), és időről-időre ebből a társaságból áll össze az adott előadáson fellépő 8 fős csapat.
A balettgálák általában véve is irtó jók a vájtfülűek és a kezdők számára is: ezeken színpadra kerülnek a legvirtuózabb táncok a legjobb művészektől. A nézők emellett egy komplex áttekintést kapnak a 19-20. századi balettirodalomról, és kortárs kreációk is színpadra kerülnek. Ez hatványozottan igaz a Bolle-féle balettgálákra, hiszen ezeken nem egy-egy társulat legjobbjai vannak a színpadon, hanem az összes társulat legjobbjai.
Roberto Bolle and Friends - 2016. július 18. Az előadás honlapja >>
Jegyek 21 és 154 euró között kaphatóak - előbbi helyekről nem igazán lehet látni, csupán a zenét élvezni.
Egy rövid, olasz nyelvű dokumentumfilm az előadásról >>
Csökken az amerikai és német államkötvények hozama közötti különbség. 
