Óriási hiba a vagyonadó kivetése, a műkincsek megsarcolása – véli a művészettörténész

„Sejtettem, hogy sokan sokféle módon fogadják a vagyonadó ötletét, benne a műtárgyak és műgyűjtemények megadóztatásának tervét. Arra gondoltam, hogy mielőtt én is kifejtem a véleményemet, felidézek három korábbi álláspontot, három kiváló embertől” – írja közösségi oldalán Molnos, aki óriási hibának tartja ezt a döntést és reméli, hogy „ezt a messze vezető hibát végül sikerül elkerülni”.

Elsőként ifjabb gróf Andrássy Gyula 1916-os szavait idézte, majd Kernstok Károly festőművészét, aki 1919 márciusának elején, a Károlyi-kabinet kormánybiztosaként próbálta meggyőzni főnökét a tervezett rendelet elhibázott voltáról. Legfrissebb posztjában pedig Petrovics Elek műgyűjtő, műkritikus, művészeti író, a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatójának levelét idézi fel.

Gróf Andrássy Gyula véleménye 1916-ból

Az Est 1916. június 18-i számában így foglalta össze aggályait a már akkor is tervbe vett rendelkezésekkel kapcsolatban:

„Ez egy antikulturális adó…Az ember nemcsak kukoricával és hússal, hanem szellemi táplálékkal is él. Legnagyobb szerencsétlenség és a nemzet fejlődésének teljes megakasztása volna, ha a javaslatnak ez a felfogása diadalmaskodnék.

....Helyeslem és értem a fényűzés elleni harcot. A fényűzés a háború után kétségtelenül káros lenne, azonban igazán baj volna fényűzésnek nevezni a műtárgyak vételét is. Így ellentmondásba jön önmagával az állam, amely egyrészt nagy összeget költ múzeumok és műtárgyak gyűjtésére, másrészt az adópolitikával a műkincsek gyűjtését és a műtárgyak vételét meg akarja akadályozni. Szomorúan állana a nemzet lelki értéke, ha nem szeretné a művészetet, ha nem áldozna érte…. Így az egész társadalom egy börzévé válnék, ahol csak a pénzt hajhásszák.

Különben közgazdaságilag is megbosszulná magát ez az adópolitika, mert kiűzné az országból azokat a vagyonos embereket, akik nem tudnak és nem akarnak lemondani a műélvezetekről, és ami még fontosabb, tönkretenné a művészeket.

….Magyarország volna az első állam, amelynek törvényhozása azt célozza, hogy kiszorítsa az országból a műtárgyakat, az országot csúnyábbá, idegenek számára kevéssé vonzóvá tegye. Ezzel az egész művelt társadalom élete ridegebb, szintén csúnyább lenne, ideális tartalmától megfosztatván…. Az a nemzet, amely nem becsüli meg a művészetet és a művészeket, nem törekszik a szép után, nem törekszik életét csinosítani és széppé tenni, az nem művelt nemzet. Anyagilag is károsítja magát, ha elijeszti az idegent és sok embert megfoszt kenyérkeresetétől, mert a művészből azzal, ha ezt a javaslatot el is fogadják, nem fog jó szabót, vagy susztert formálni.”

Kernstok Károly festőművész

1919 márciusának elején, a Károlyi-kabinet kormánybiztosaként próbálta a festőművész meggyőzni főnökét a tervezett rendelet elhibázott voltáról az akkori pénzügyminiszternek írott levelével, melyben Molnos Péter posztja szerint arról ír, hogy:

„Abban az esetben, ha a magántulajdonban lévő műtárgyakat a vagyon többi részével egyformán adóztatnák meg, a magyar művészeti kultúra gyökerében támadtatnék meg…. A régi korból származó műtárgyak megadóztatása, ha szociális szempontból nem is látszik ennyire helytelennek, az ország műkincseinek devalválását és elkótyavetyélését eredményezné. Láthattuk az idegen nemzeteknél, hogy mily szigorúan, nem egy országban törvénnyel gátolják meg a műkincseknek az állam területéről való kiszállítását, a vagyonadó pedig a műtárgyak tulajdonosait éppen erre kényszerítené.”

Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeumi egykori igazgatója

Hétfői posztjában pedig Petrovics Eleket idézi meg a művészettörténész, aki szintén levelet írt 1919-ben a Károlyi-kormány pénzügyminiszterének, melyből szintén csak a legrelevánsabb részeket idézzük:

„Mivel a vagyonnak műtárgyakból (képző- és iparművészeti alkotásokból) álló része nem cselekvő, hanem passzív természetű, vagyis nem haszonhajtó, .., s mivel a műtárgyaknak igazán értékes, tehát éppen adózás szempontjából számottevő része a kultúra érdekében az ország számára megóvandó, e tekintetben komoly veszélyt jelent a műtárgyak súlyos megadóztatása, mert arra kényszerítheti a tulajdonost, hogy eladja műtárgyait, mégpedig külföldre adja el, ahol jobb értékesítést remélhet...

Az állami gazdaság szempontjából a műtárgyakból befolyó összeg a legjobb esetben sem lehet olyan jelentékeny, hogy a vagyonadó eredményét számottevően befolyásolja, ellenben kulturális szempontból a műtárgyak és műgyűjtemények súlyos megadóztatása végzetes lehet…

Mindezeknél fogva a műtárgyaknak a most kivetendő vagyonadóval más vagyonrészekhez hasonlóan leendő megróvását olyan intézkedésnek tartanám, amely az államra nézve pénzügyi szempontból igen kis előnyt, kulturális szempontból ellenben igen tetemes hátrányt jelent…Kulturális szempontból természetesen legkívánatosabb volna a műtárgyaknak teljes kivétele a vagyonadó alól úgy, mint ez a legutóbbi 1 százalékos vagyonadónál történt. Annál inkább helyes volna ez, mert a műtárgyak vagyoni értékének megállapítása olyan bonyolult és nehéz feladat, hogy a helyes és igazságos megadóztatás ezen a téren – bátran mondhatni – teljesen lehetetlen...Ha az abszolút kivétel nem lenne lehetséges, akkor legalább enyhébb elbánás lenne szükséges”.

E történelmi személyek idézetei után fogja Molnos Péter művészettörténész a nyilvánossággal megosztani véleményét közösségi oldalán.