A Magyar Bankholdinghoz tartozó Takarékbank ezért előtérbe helyezi hitelezési politikájában a nagyobb hozzáadott értéket termelő agrárberuházásokat, hogy ezzel támogassa a stratégiai nemzetgazdasági ágazatot.
A bank agrárelemzői jó példának tartják a lengyel mezőgazdaságot, amely hasonló helyzetből indult két évtizeddel ezelőtt, mára viszont a feldolgozás fejlesztésével a magyarnál 15 százalékkal magasabb jövedelmi szinten termel.
A jelentős termőföldvagyonnal rendelkező magyar agrárium évente 5-7 százalékkal növeli hatékonyságát, de a meghatározó uniós országokhoz képest 10 százalékos lemaradásban van. A magasabb átlagos hozamok, illetve a műtárgya- és növényvédőszer-felhasználásának csökkentése mellett azonban a hazai élelmiszer-gazdaság mintegy 75-80 százalékban alapanyagokat vagy alacsony feldolgozottságú termékeket exportál, majd gyakran feldolgozott formában hozza vissza azokat a magyar piacra.
Ezzel nemzetközi összehasonlításban – vásárlóerő-paritást nézve – alacsony-közepes béreket biztosít az agráriumból élőknek, és kevesebb jövedelmet termel a gazdaságnak. A Takarékbank Agrárcentrum elemzőinek vizsgálata szerint az élelmiszer-gazdaság által megtermelt jövedelem eloszlása az alapanyag-termelés, a feldolgozás és a kereskedelem között egyenlőtlen, az elkövetkező évek feladata, hogy ez igazságosabb legyen a szereplők között.
A magasfokú feldolgozottság nemcsak a nyereséget növeli, hanem a globális piaci áringadozásokat is csökkenti, és stabilitást, kiszámíthatóságot biztosít az agrárgazdaságnak. A bank számításai szerint az elmúlt húsz évben a termelői árak átlagos ingadozása három-négyszerese volt a feldolgozói árakénak.
A magyarhoz sok szempontból hasonló helyzetből indult a ’90-es években a lengyel agrárgazdaság, amely napjainkra már túlnyomórészt feldolgozott termékeket ad el külföldre. Ezzel a saját gazdaságában tartja a feldolgozással elérhető többletjövedelmet. Az Agrárcentrum elemzőinek összegzése szerint ezzel a rendszerváltás idején a magyarnál némileg rosszabb teljesítményt felmutató lengyelek napjainkra már átlagosan a magyarnál 15 százalékkal magasabb jövedelmi szintet értek el egy hektár mezőgazdasági területre vetítve, és ez az agráriumban dolgozók jövedelmi szintjében is megjelenik.
A lengyelországihoz hasonló folyamat már Magyarországon is elindult, a banki elemzők követendő példának tartják a baromfiágazatban az alapanyagtermelést szervező integrátorokat, amelyek folyamatosan biztosítani tudják a magas minőségi sztenderdeket, valamint a kiskereskedelem és a fogyasztók részéről elvárt nyomonkövethetőséget. Ugyanakkor a megtermelt broilercsirke is jórészt csak elsődleges feldolgozáson esik át, darabolva, fagyasztva, csomagolva kerül kivitelre, nem pedig prémium késztermékként, tehát még ebben az alszektorban is helye van a feldolgozói beruházásoknak, a termékinnovációnak.
„A magyar agrárium területi korlátai miatt nem tud méretgazdaságosságban versenyezni a nagy agrárországokkal, ezért a minőségre, a magas feldolgozottsági szintű termékekre kell építenie, ahol nem a volumen számít. Ehhez minőségalapú versenyre, márkázott termékek előállítására, folyamatos termékfejlesztésre és a nyomonkövethetőségre kell koncentrálnia. Nem ragadhat benn az értéklánc elején, hanem a jövedelmezőség növeléséhez a vetőmagoktól az asztalra tehető késztermékekig idehaza kell előállítania a termékeket. Ez szükséges ahhoz, hogy a szektor jelentősebb mértékben járuljon hozzá az ország gazdasági növekedéséhez, és az élelmiszer-gazdaságban dolgozók vásárlóereje hosszú távon emelkedjen” – mondta Hollósi Dávid, a Takarékbank Agrár Üzletágának vezetője.
Rég volt ilyen jó formában a magyar fizetőeszköz. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
