Az elmúlt két évtizedben radikális változás ment végbe a munkaerő piacon és a munkavállalók demográfiai profiljában. A hagyományos egykeresős családmodellt felváltotta a kétkeresős, az egyedülállók aránya pedig egyre magasabb. A munkahelyeken egyre általánosabb elvárássá vált a rugalmas, állandó elérhetőséget igénylő, ún. 24/7 munkavégzés.
Az Eurofound (Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért) egy korábbi, az európai munkakörülményeket vizsgáló felmérése szerint a több mint heti 48 órában dolgozó európai munkavállalók 20 százaléka, míg a 40-47 órát dolgozók 18 százaléka végez a szabadidejében is hetente legalább egyszer munkát.
Akik a legtöbbet húzzák az igát
A munka és magánélet közötti egyensúly felborulásának problémája elsősorban a gyermekes munkavállalókat érinti, akiknél a fizetetlen, vagyis otthoni munkavégzés aránya jóval nagyobb a gyermektelen munkavállalókhoz képest. A statisztikai adatok szerint a párkapcsolatban élő és az egyedülálló, gyermekes nők dolgoznak a legtöbbet: átlagosan heti 34 órájuk telik fizetett, 32 óra fizetetlen munkavégzéssel (házimunka, eltartottakkal törődés, képzéseken való részvétel, önkéntes aktivitások, vagyis a fizetett munkán kívüli más, a társadalom számára hasznos tevékenység). A férfiak esetében az egyedülálló szülők a leginkább leterheltek: ők átlagban 42 órát töltenek munkahelyi elfoglaltsággal, és 27 órát fizetetlen munkavégzéssel.
Hol itt az egyensúly?
Ennek fényében érthető, hogy a felmérés szerint a munkavállalók mintegy ötöde, azaz 18% állítja, hogy életében nincs egyensúlyban a munka és a magánélet, ami legnagyobb arányban a gyermekes, 35-49 év közötti férfiak számára okoz problémát: 23 százalékuk nem teljesen, vagy egyáltalán nem érzi egyensúlyban e két területet. A nők közül a 35 év alatti és a 35-49 éves korosztályban egyaránt minden 6. megkérdezett (17%) állította, hogy a munkával töltött órák számát túlsúlyban érzi a családdal vagy társas kapcsolatokkal töltött idővel szemben.
Az Európai Munkavédelmi Ügynökség (EU-OSHA) arra hívja fel a figyelmet, hogy a munka-magánélet egyensúlyának megszűnése nagyobb leterheltséget okoz, és az időbeosztás felborulásához, valamint viselkedésbeli változás miatti konfliktusokhoz is vezethet egyes családokban és a munkahelyeken egyaránt. Ezek a konfliktusok alapvető kihatással vannak a családi és társas életre, valamint a munkahelyi teljesítőképességre, ezért az egyénnek és a munkáltatónak egyaránt érdeke a munka és szabadidő egyensúlyának fenntartása.
Milyen hatása van az egyensúly felbomlásának?
A munka-magánélet egyensúly felbomlására komoly stressz-faktorként kell tekintenünk: tanulmányok szerint a probléma kapcsolatba hozható az egyén fizikai és lelki egészségének romlásával, a saját életvitelével való elégedettségének csökkenésével, a negatív stressz erősödésével, az érzelmi kimerültséggel, a növekvő alkoholfogyasztással, a depresszió kialakulásával, étvágycsökkenéssel és fáradékonysággal. Mindezek mellett motivációvesztést, kiégést vagy az ún. „munkaholizmust”, vagyis a munkától való függőséget is nagymértékben erősíti, ha nem tudjuk szétválasztani a munkát a magánélettől.
Az egyensúly felbomlása nem csak az egyénre, de a szervezetre is káros: növekszik a munkahelyi stressz, ami negatívan hat a munka eredményességére, emellett gyengül a munkavállaló szervezet iránti elkötelezettsége. Éppen ezért fontos, hogy a munkáltatók megismerjék és alkalmazzák azokat a programokat, melyek segítenek megőrizni a munka-magánélet egyensúlyt. Az Európai Munkavédelmi Ügynökség tanulmánya olyan munkaadói stratégia kialakítását is javasolja, amely hangsúlyt fektet a feladatok megosztására, lehetővé teszi az időszakos távollétet vagy megengedi az otthoni munkavégzést gyermekes és gyermektelen munkavállalók számára egyaránt.
Novemberben az előző havival megegyezően 2,1 százalék volt az éves infláció az euróövezetben. 
