A G20-as célok megvalósításban Magyarországnak is jut szerep

Februárban Martonyi János külügyminiszter is azt mondta az Európai Parlamentben, hogy az EU készen áll arra, hogy a G20-ak francia elnökségével "vállvetve" törekedjen konkrét eredmények elérésére. A francia minisztérium illetékese kifejtette: a francia elnökség közös megoldásokat szeretne találni a – többek között az energetikai és mezőgazdasági – nyersanyagárak szélsőséges volatilitásának csökkentésére, mert az hátráltatja a globális növekedést és fenyegeti az élelmiszerbiztonságot. A mezőgazdasági miniszterek ezért júniusban üléseznek, hogy konkrét megoldásokat javasoljanak az élelmiszerbiztonság megerősítésére és a mezőgazdasági kínálat fejlesztésére - fűzte hozzá.

Elmondta azt is, hogy az élelmiszerárak nagymértékű ingadozása nemcsak a kistermelők, hanem a fogyasztók számára is elfogadhatatlan, a szegényebb országokban pedig tragikus következményekkel járhat. A Világbank adataira hivatkozva szólt arról is, hogy az utóbbi fél évben 44 millió ember került a legszegényebbek közé, és hogy 2000 és 2008 között megduplázódott a szegény országok által importált élelmiszer-alapanyagok ára.

A G20-as soros francia elnökség "európai elnökségként" kíván tevékenykedni, vagyis a magyar soros elnökség mellett együttműködnek az Európai Bizottsággal is. Ezenkívül várják a kérdéssel foglalkozó nemzetközi szervezetek - így például az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete (FAO), a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), vagy az OECD - javaslatait is, de természetesen a G20 csoport többi tagja, és a civil szervezetek véleményét is kikérik. A nyersanyag árak ingadozási elleni küzdelemnek 4 fő iránya van - mondta a szakember.

Egyrészt biztosítani kell a nyersanyagok piacának átláthatóságát, ennek keretében például információkat kell gyűjteni a fogyasztásról, a termelésről, valamint arról, hogy az egyes államok milyen tartalékokkal rendelkeznek. Másrészt koordinálni kellene az országok magatartását annak érdekében, hogy az élelmezési válságokat jobban lehessen kezelni. Egy-egy ilyen válság esetén minden állam a saját érdekeit védi, korlátozza az exportot, amely ugyancsak a volatilitást erősíti. Hangsúlyozta: a legsérülékenyebb államokban célszerű lenne úgynevezett sürgősségi tartalékokat létrehozni. Harmadrészt a pénzügyi- és nyersanyagpiacokat is szabályozni kell, mivel a mezőgazdasági nyersanyagok egyre inkább financializálódnak, vagyis akik a válság előtt ingatlanba fektettek be, azok most nyersanyagokba teszik át a pénzüket. Fontos cél, hogy a spekulációt megakadályozzák, és például megismerjék a befektetőket, valamint hogy törzskönyvezzék a műveleteket és a szerződéseket, illetve leállíthassák a tőzsdei kereskedést ha túlzottan felmennek az árak.

Ezenkívül az is prioritás lehet, hogy a legsérülékenyebb országok mezőgazdaságába ismét befektessenek, tehát ösztönözzék a köz- és a magánszféra invesztícióit, és ezzel többet tudjanak helyben termelni.

MTI