A parlament előtt lévő és az építésügy számos elemével foglalkozó törvényjavaslat a kormány feladatává teszi a fedezetkezelő szabályozását. Ez alapján a kormány honlapjára augusztus közepén került fel egy kormányrendelet-tervezet, amely minden olyan építési beruházásra kötelezővé teszi a fedezetkezelő alkalmazását, amelynél a közbeszerzés értéke eléri a 100 millió forintot. A fedezetkezelő feladatait a Magyar Államkincstár látja el a tervezet szerint.

A fedezetkezelő alkalmazását a 2009-ben vezetették be az építőipari lánctartozások felszámolása érdekében, majd a nagy kivitelező cégek tiltakozására az új kormány 2010-ben a fedezetkezelő intézményét a nagyobb magánberuházások körében tette kötelezővé. A fedezetkezelő feladata, hogy kifizesse az alvállalkozókat, és így megszakadjon a lánctartozás.

Miért nem kellene kiterjeszteni a fedezetkezelőt?

Az ÉVOSZ szerint a lánctartozás kialakulásának három oka van. Az első esetben az építtetőnek eleve nincs elég pénze, és azért nem tudja kifizetni a fővállalkozóját. A második esetben a fővállalkozó olyan irreálisan alacsony áron vállalta el a munkát, hogy azért maradnak hoppon az alvállalkozói. Végül a harmadik esetben rosszhiszemű a megrendelő - legyen az építtető, fővállalkozó, vagy az alvállalkozói láncban előbbre álló cég - és nem is akar fizetni a sorban mögötte állóknak.

A szakmai szervezet azért ellenzi, hogy fedezetkezelőt valamennyi közbeszerzés esetében kötelező legyen alkalmazni, mivel az első két esetben nem tud pénz teremteni, a harmadik esetben pedig nem tudja kikényszeríteni a teljesítés igazolását a csalárd megrendelőtől - márpedig a fizetés csak ennek birtokában történhet.

Az ÉVOSZ ehelyett azt javasolja, hogy csak az indíthasson beruházást, akinek arra fedezete van. Az irreálisan alacsony vállalási árat pedig jogszabály szűrje ki a versenyből, továbbá a ki nem fizetett alvállalkozói díj erejéig kerüljön jelzálog az adott épületre. A javaslatok között szerepel egy állami faktoring cég létrehozása is.