Mit hisz el egy cégnek a bank?

A vállalatok számára a jövőbeli bevételek tervezhetősége a megváltozott gazdasági helyzetben bizonytalanná vált. Még a nagy cégek egy része is veszteségbe fordult az elmúlt 1-2 évben, így a finanszírozók már nem elsősorban a nyereségességet, sokkal a céges üzleti modellek hosszabb távú működőképességét várják el tőlük. A nagyvállalati piacon az elmúlt két évben az is megfigyelhető, hogy egyre nagyobb arányban használják a különféle pénzügyi kockázataik fedezésére szolgáló egyszerű és rövidebb lejáratú termékeket.

Kevesebb forrás, rövidebb táv

A cégek árbevétele a válság hatására csökkent, a terveiket nem, vagy csak részben tudták teljesíteni, így az üzleti terveikhez igazított finanszírozási megoldások is felborultak, sokszor válság menedzselniük kellett a pozícióikat. A megváltozott gazdasági helyzet hatására a kiszámíthatóság, így a jövőbeli bevételek tervezhetőségének időtartama csökkent.

Sok vállalatnak azzal a problémával kellett szembenéznie a válságban, hogy a piacok beszűkültek, az árbevételük csökkent, ám a piaci fellendülésben bízva nem akartak megválni a jól képzett szakemberektől. A kérdés sok helyütt úgy vetődött fel, hogy ki tudnak-e tartani addig a relatív magas működési költségekkel, amíg a piackeresés eredménnyel jár, a válság hatása alábbhagy – hangsúlyozta Cseresznye Andrea, az ING Bank risk menedzsment igazgatója. Több nagy piaci szereplő alkalmazott olyan védelmi technikákat, mint tartós részmunkaidőben foglalkoztatás, átszervezés, beszállítói szerződések újratárgyalása árcsökkentés céljából. Ebben a helyzetben a finanszírozóknak nem elsősorban a nyereségességet, sokkal inkább azt kellett vizsgálniuk, hogy a cégek üzleti modellje hosszabb távon működőképes-e.

Bizalmi játékok

A válság előtt a bankok más információkat hittek el a vállalatoknak, mint az utóbbi 3 évben. A válság alatti, és az azóta eltelt időszakban is sokat elárul egy vállalat működéséről a hitelező bank számára, hogy a management és a tulajdonosa tud-e és mennyi idő alatt a cégéről üzleti információkat adni. A bankok számára ez az információ az adott cég átlátható, prudens működésének fokmérőjeként szolgál. Ezen kívül egy vállalat forrásszerzési képességét nagyban befolyásolta a piaci pozíciója. Azok a cégek, amelyek például túlzottan ki voltak szolgáltatva egy fő vevőnek, vagy szállítónak, a potenciális kockázat miatt rosszabb pozícióból indultak a forrásokért folytatott harcban. Felértékelődött a tőkésítés szintje is, hiszen jelentős a tőkeellátottsággal, könnyebben túl lehet élni akár a több éven át tartó veszteséges működést is.

Cseresznye Andrea szerint a bank számára az adja a legnagyobb biztonságot, ha látja, hogy az adott cégnek jó a menedzsmentje, kiterjedt piaci kapcsolatokkal rendelkezik, a cég évek óta stabilan és nyereségesen működik, és mindennek a potenciálja a jövőre nézve is biztosított.  Ha a tulajdonos támogatja cégét a forráshoz jutásban azzal, hogy személyes garanciával áll mögé, vagy a piaci növekedéshez szükséges beruházásokat arányosan részben tőkéből finanszírozza, akkor a bank is szívesen vállal részt a beruházások finanszírozásából amellett, hogy a forgóeszköz finanszírozási igényt kielégíti.

Céges árfolyamrögzítés

A cégeknek a nyitott pozíciók fedezésére szolgáló árfolyamrögzítésre vonatkozó eddigi politikájukat is át kellett gondolniuk. Volt olyan vállalat, amely 258 forinton fixálta az euró bevételeihez kapcsolódó árfolyamot, de amikor az árfolyam 300 forint fölé kúszott, ez jelentős veszteséget okozott a cégnek. A veszteség kezelésére a cégek különféle technikákat alkalmaztak, amennyiben ebben bankjuk partner volt.  A különbözetet egyesek hitellé konvertálták, és 10-11 hónapos futamidővel fizették vissza, de volt, aki csak meghosszabbította a futamidőt historikus árfolyamon, és amikor az EUR /HUF ráta kissé normalizálódott, gyorsan lezárta a pozícióit.

Ma a vállalatok a piaci tapasztalatok szerint rövidebb távra terveznek, nagy bizonyossággal 1 vagy 2 évre, és árfolyam fedezeti politikájukat is ehhez igazítják. Az elmúlt két évben a banki termékkínálat is elmozdult az alapvető, egyszerű termékek és rövidebb lejáratok felé. Erre a legjobb példa a Treasury termékek kínálata, ahol 2009 folyamán strukturált termékeket szinte egyáltalán nem értékesítettek, és leginkább rövid lejáratokat látunk – mondta el az ING Bank szakértője.
 
Érdekes reakció volt a vállalatok részéről, hogy azok a cégek, akik megtehették, mert jó adósnak számítanak, a szükségesnél több forrást igyekeztek lekötni maguknak. Úgy próbálták kialakítani a rendelkezésükre álló hitelkeretet, hogy minden esetre felkészülve, a szükségesnél nagyobb lehetőségek álljanak a rendelkezésükre. Még olyan cég is volt, amely inkább felvette a hitelt, és betétben helyezte el, csak hogy 100 százalékig biztonságban tudja a likviditását.

Privátbankár