Csúcsra jár
A 3-as metró 50 évvel ezelőtti tervezésekor azt vették figyelembe, hogy hol, mekkora a forgalom, és az Üllői illetve Váci út villamosai már akkor is megteltek. Korábban a tervezett vonal külsőbb részeiről egy komolyabb kirándulás volt bejutni a városba, amikor megnyílt a metró, hihetetlen menetidő-rövidülés következett be. A vonal olyan népszerű lett, hogy az autósok is rákaptak: valahol leparkolnak a vonal mentén, és átszállnak.
Az elmúlt másfél évtizedben aztán még egy tényező megnövelte a forgalmat: a repülőtér utasforgalmának sokszorosára növekedése. Miután közvetlen reptéri vonat nincs (egy rövid ideig volt, amikor az 1-es terminál működött még), az utasok tömött buszokon jönnek Kőbánya-Kispestig, onnan tovább a metróval a belvárosba. Nincs olyan nap és napszak, amikor a metró félig üresen járna, elképesztő forgalmat bonyolít.
Az elkerülhetetlen
A felújítás 30-40 év után elkerülhetetlen lett, és nem oldható meg a forgalom szüneteltetése nélkül. Nem lehet mást tenni, mint buszokkal helyettesíteni a lezárt szakaszokat, legfeljebb azon lehetett gondolkozni, mekkora szakaszokat és mennyire időre zárjanak le. Az első kérdést meghatározza, hogy hol vannak fordítóvágányok, azok azonban akadnak bőven, mivel építés sok részletben zajlott, így sok mai állomás eleinte végállomásként szolgált (Nagyvárad tér, Deák tér, Lehel tér, Árpád híd).
A szakaszokra osztás kérdése tehát adott, ha minden igaz, három szakaszban valósul meg a felújítás, ebből az első már november óta zajlik a Lehel tér és Újpest között. Hogy egy szakasz felújítása meddig tart, az már egy szubjektívebben megítélhető tényező. Most úgy tűnik, egy-egy szakasz bő egy évig lesz lezárva, nem tudjuk megítélni, hogy kell-e ennyi a munkákhoz, vagy kevesebb is elég lenne, tekintsük adottságnak.
Fölösleges gyötrés
Idáig még nem is lenne semmi különösebb probléma, a vonal harmadán kellemetlen a közlekedés legalább 3 évig, ez máshogy nem is oldható meg (a buszok mindig tömöttek, sokszor fel sem lehet férni, bármennyi busz is jön, a metró kapacitását nem lehet velük elérni). Van azonban egy meglepő. és látszólag teljesen értelmetlennek tűnő külön nehezítés. Esténként és hétvégén az egész vonalat lezárják, ezzel azt az előnyt tönkretéve, ami a szakaszos felújításból adódik, pokollá téve az utazást egyszerre 16 kilométeren.
Nem tudni, mi szükség van erre, biztos lehet közben valami hasznosat végezni az egész vonalon, na de pont azért van a szakaszokra bontás, hogy ezt el lehessen kerülni. Ha a hétvégi forgalom kicsi lenne, ez még nem is jelentene gondot, de erről szó sincs: a metróvonal mentén kiépített távolsági buszpályaudvarok és a repülőtér ontják az utasokat, nem beszélve arról, hogy a helyi forgalom is óriási, még ha kisebb is, mint a hétköznapi. Ráadásul az első két csoport bőröndökkel utazik, így aztán sokszor nehéz egy buszra felférni, akkor is, ha három áll egymás után a megállóban.
Még nem késő
Az utazóközönségnek épp elég a felújítás szakaszokban, érthetetlen, hogy miért kell minden hétvégére tönkretenni a többi szakasz utasainak életét. Azon túl, hogy a buszok állandóan tömöttek, rengeteg az útvonalon a közlekedési lámpa, amelyek még csak össze sincsenek hangolva a rendkívüli buszforgalom idejére. Az illetékesek vélhetően szembesültek a problémával, mert karácsony előtt három hétvégére megnyitották a metrót, de úgy tűnik, arra nem szánták rá magukat, hogy a tapasztalatok alapján lemondjanak a hétvégi extráról, akár annak árán is, hogy egy-egy szakasz felújítása valamivel hosszabb legyen.
Egy orosz kötődésű hajó megint rosszban sántikálhatott.
