Gyakorló szülőként elszorult a gyomrom, amikor kiderült, hogy március 8-ától az általános iskolákban ismét digitális oktatás lesz. Az egy évvel ezelőtti helyzet nekem teljes fejetlenségnek tűnt. A tanárok egy része ugyan próbált valamilyen módon ehhez alkalmazkodni, de jellemzőbb volt a "levelező oktatás", amikor elküldtek egy adott tananyagot emailben, esetleg multimédiás formában, amit a szülő megpróbált a gyermekkel együtt feldolgozni, majd visszaküldte vagy feltöltötte a Classroomra.
A nagyvárosi, jómódú családokat érintette legkevésbé rosszul
Tisztában vagyok vele, hogy nem feltétlen működött mindenütt így a rendszer, és iskolánként, sőt tanáronként nagyon eltérő volt, hogy hol milyen módon próbáltak megfelelni az új kihívásoknak. Ahol a tanárok és a diákok digitális készségei magas szintűek voltak, illetve az intézmények és a családok rendelkezésére álltak informatikai eszközök, ott már egy évvel ezelőtt is zökkenőmentesebb volt az átállás a szakértők és a pedagógusok szerint. Ha valaki nem volt ilyen szerencsés helyzetben, akkor a 2020-as év tavasza jó eséllyel "ment a levesbe".
A kormánypárti médiában ugyan megjelentek írások, hogy 2020-ban milyen sikeres volt a digitális oktatásra való átállás azért "ott sem a fanfárok hangja dominált". A dicsérő anyagokban általában azt emelték ki, hogy egy csapásra több évnyit fejlődött a magyar digitális oktatási rendszer. Emellett a diákok önállóbbak lettek - szólt az újabb érv, ami az eredményeket sorolta.
Ezzel szemben az oktatáskutatók, a tanárok és a szülők döntő többsége egészen mást gondolt a rendszerről, ahogy arról az mfor.hu korábbi cikkében beszámoltunk. Tavaly nyáron az Infórádiónak nyilatkozva Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára azt mondta, bár pontos eredményeket csak 2–3 éve múlva kapnak a kutatók, korábban a szünidő alatt végzett vizsgálatok bebizonyították, hogy minél fiatalabb egy diák, annál nagyobb a lemaradás. "Esetükben ugyanis az adott idő, amíg nem jártak iskolába, az relatíve a teljes iskolában eltöltött időhöz képest sokkal nagyobb arányt képvisel. Ebből a szempontból a legrosszabb helyzetben az elsős és másodikos diákok vannak – tette hozzá a szakember –, akiknél éppen az olvasás és az alapvető matematika megtanulását szakította félbe az iskolán kívüli oktatás."
Nőtt a szakadék
A kisiskolások mellett más szakértők szerint a távoktatás legnagyobb vesztesei a hátrányos helyzetű diákok voltak. Számukra ugyanis sokszor nem álltak rendelkezésre megfelelő eszközök. A tankerületek ugyan próbáltak országszerte mobiltelefonokat, tableteket és számítógépeket biztosítani, de a szakértők szerint ezzel legfeljebb tompítani lehetett a digitális oktatás hatásait, de megállítani nem. Gyakorló tanár szerzőnk arról írt, hogy a középiskolai felvételik objektív képet adhatnának a folyamatokról, ám ezúttal a matematika feladatok a szokásosnál sokkal egyszerűbbnek bizonyultak, így ez aligha lesz irányadó.
A gazdagabb családokban élő diákok ugyanakkor a szakemberek szerint sokkal könnyebben tudtak alkalmazkodni, és ilyen formában tanulni. A digitális oktatás bevezetése tehát felerősítette az egyenlőtlenségeket!
Már tavaly több, elmaradottabb térségben dolgozó szakember adott hangot annak a véleményének, hogy jó kezdeményezés volt, hogy a vezetékes internet előfizetésekre kedvezmény járt a digitális oktatás miatt. Ám sok helyen vagy fizikailag sem áll ilyen rendelkezésre, vagy az érintettek valamilyen oknál fogva nem tudnak előfizetni. Egy korlátos mobilinternet előfizetés esetén pedig a tanárok a megértést segítő multimédiás anyagokat, illetve az élő órákat (legyen az Google Meeten vagy esetleg Zoomon) el is felejthették, hiszen a rendelkezésre álló gigabyte-ok nem tették lehetővé az ismeretek teljes körű átadását.
A digitális oktatás egyébként nem csak Magyarország számára okozott nehézséget, hiszen Hollandiában, Németországban, Angliában és az Egyesült Államokban is publikáltak olyan kutatásokat, amelyek azt jelezték, hogy miközben a diákok általános képességei romlottak, a konkrét tudásanyag esetében -, amit 2020 tavaszán kellett volna elsajátítani - is nagyon komoly hiányosságok voltak.
Mi lesz a szegényekkel?
Szülőtársakkal beszélve igen heterogén volt az előző év kapcsán a tapasztalat, de ahogy fent jeleztem összességében mindenki szembesült a nehézségekkel. Noha általános volt a reménykedés, hogy legalább a kisiskolások folyamatosan járhatnak az oktatási intézménybe, ez március elején szertefoszlott. Számomra pozitív tapasztal volt, hogy a classroomos, emailes feladatkiosztás helyett a tanárok már sokkal felkészültebben álltak a helyzethez, és az elmúlt két hétben online órák és konzultációk voltak folyamatosan. Mindez nem azt jelentette, hogy szülőként ne kellene együtt tanulnunk a gyerekeinkkel, de az egy évvel korábbiakhoz képest leheletnyivel kisebb volt a nyomás rajtunk.
Akadnak viszont más kihívások, amit egy középosztálybeli család valamilyen módon meg tud ugrani, ám a nehezebb sorsúak aligha. Ilyen a rendelkezésre álló informatikai eszközök száma. Jelesül egy többgyermekes családban, ha a szülők esetleg home office-ban dolgoznának és a gyerekek pedig online órán ülnének, akkor szükség lenne annyi gépre és tabletre, ami nem feltétlen áll rendelkezésre. Ilyenkor elindul a sakkozás, alkudozás a tanárokkal (netán kollégákkal vagy ügyfelekkel), hogy az órákat tudják a gyerekek követni. Paradoxon, de ha van elég gép, akkor szinte biztos, hogy nem lesz elég a sávszélesség, így vagy a tanárnő előadása fog szaggatni, vagy a szülők nem tudnak meetingelni…
Hab a tortán, ha valakinél nincs vezetékes net, ez pedig nem csak az elmaradott térségekben, de az ország leggazdagabb településeinek számító budai agglomerációban is létező probléma. Mivel a munkánkhoz elengedhetetlen az internetes kapcsolat, ezért személy szerint a szolgáltató által egy "majdnem korlátlannak" mondott előfizetési csomaggal rendelkezem. Az ennek keretében biztosított adatmennyiség eddig rendre elég volt, nem csak munkára, de akár filmnézésre is futotta. Eddig!
Két hét folyamatos online óra ugyanis a rendelkezésre álló adatmennyiség döntő részét elvitte, így néhány napon belül vagy nem követik tovább az online órákat a gyerekek, vagy a szülő arra kényszerül, hogy keres egy valóban korlátlan mobilnetes csomagot (mert van ilyen szolgáltatás is a piacon, személyes pechem, hogy nem annál a szolgáltatónál, amelynek az ügyfele vagyok), esetleg vesz még egy majdnem korlátlan csomagot. A tapasztalt az, hogy egy szolgáltatóváltás még békeidőben sem egyszerű, most meg pláne komoly nehézséget okoz. Ez részemről persze egyszerű nyavajgásnak tűnhet, hiszen nekem legalább megvan a(z anyagi) lehetőségem, hogy orvosoljam ezt.
Felmerül, hogy mi a helyzet azokkal, akik nem tudják ezt megtenni, mert egészen biztos, hogy az ország elmaradottabb településein nagyon sok ilyen család él. Őket bizony most (ismét) az út szélén hagyták, és várhatóan a valódi vagy funkcionális analfabéták száma a járvány miatt meredeken tovább fog növekedni. Ez nem csak az adott személyek és családok részére fog nehézséget okozni, hanem a társadalom számára is. A képzettség nélküli, a munkaerőpiacon "alacsony értéket képviselő" emberek ugyanis később az országnak pluszköltséggel járnak majd. Nem állítom, hogyha az elmaradott régiókban mindenki számára biztosítva lennének az optimális technikai feltételek, akkor ezek a gyerekek el tudnák sajátítani az online leadott tudásanyagot, ám legalább az esélye meglenne ennek.
Lienz télen a síturisták paradicsoma, nyáron a túrázók, bringások fellegvára, a városon átrobogó Isel gleccserfolyó pedig a rafting vízitúrázókat vonzza. 
