Magyarország megsértette az uniós jogot azzal, hogy az embercsempészet miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélt személyek büntetését automatikusan „speciális reintegrációs őrizetté” alakította, amely a gyakorlatban az elítéltek szabadon bocsátását és kiutasítását jelentette – mondta ki csütörtökön az uniós bíróság.
A luxembourgi székhelyű testület ítéletében helyt adott az Európai Bizottság Magyarország ellen benyújtott keresetének. Megállapította, hogy a magyar szabályozás nem biztosította az uniós jog által megkövetelt hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat.
Magyarország 2023-ban kormányrendeletet fogadott el, amely előírja: embercsempészet előkészítése vagy elkövetése miatt szabadságvesztésre és kiutasításra ítélt személyek büntetése automatikusan „speciális reintegrációs őrizetté” alakult. Az érintetteknek szabadon bocsátásukat követően 72 órán belül el kellett hagyniuk Magyarországot, és a büntetésük időtartama alatt nem térhettek vissza az ország területére.
A rendeletet 2025. augusztus 19-én hatályon kívül helyezték, alkalmazása során ugyanakkor 2525 személy került „speciális reintegrációs őrizetbe”.
Az Európai Bizottság úgy vélte: a szabályozás rendszerszintű kockázatot teremtett arra, hogy az illegális bevándorlás elősegítésével kapcsolatos bűncselekmények büntetlenül maradjanak, és veszélyeztette az uniós bevándorlási és határellenőrzési politika hatékonyságát. A testület szerint, a kormányrendelet elfogadásával Magyarország megsértette az uniós jogból eredő, hatékony, visszatartóerejű és arányos szankciók kiszabására vonatkozó kötelezettségét, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset nyújtott be a bírósághoz.
A bíróság ítéletében hangsúlyozta, hogy a „speciális reintegrációs őrizet” nem tekinthető hatékony szankciónak, mivel a jogerősen kiszabott szabadságvesztést ténylegesen nem hajtották végre; azt az ország elhagyásának kötelezettsége és a visszatérés ideiglenes tilalmával helyettesítették.
A testület szerint a szabály visszatartó erővel sem rendelkezett, mivel az embercsempészetben részt vevők számolhattak azzal, hogy magyarországi elfogásuk és elítélésük esetén legfeljebb kiutasítják őket az országból, és bizonyos időre megtiltják visszatérésüket.
A bíróság azt is megállapította, hogy az intézkedéses az arányosság követelményének sem felelt meg, mivel az érintettek szabadon bocsátása automatikusan, a bűncselekmény körülményeinek és az elkövető személyes helyzetének egyedi értékelése nélkül történt.
Az ítéletben hozzátették: önmagában az a tény, hogy a Magyarország területére való visszatérés tilalmának időtartama a kiszabott szabadságvesztés-büntetés időtartamának felel meg, nem elegendő ahhoz, hogy az arányos büntetés követelménye teljesüljön.
A luxembourgi testület emellett megállapította, hogy Magyarország megsértette uniós kötelezettségeit, amiatt is mert a rendelet olyan súlyos bűncselekményekre is alkalmazható volt, amelyek esetében az uniós jog legalább nyolcéves szabadságvesztés előírását követeli meg. Ilyen bűncselekmény például a nem uniós állampolgárok valamely tagállamba történő belépésének vagy azon való átutazásának szándékos elősegítése, ha haszonszerzés céljából, bűnszervezetben vagy az érintettek életének veszélyeztetésével követik el.
(MTI)
Nem szabadott volna szabadon engedni őket. 
