A thaiföldi csúcson mutatkozó szemléletmód-váltást Kristalina Georgieva vezetése is szimbolizálja, felváltva a korábbi merev dogmákat egy helyi sajátosságokat figyelembe vevő gyakorlattal. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok befolyása halványul, amit Scott Bessent pénzügyminiszter távolmaradása is jelez, ám a Világbank és az IMF forrásai továbbra is létfontosságúak a nehezen finanszírozható államoknak.
Magyarország korábbi válságai és megszorításai nyomán unortodox gazdaságpolitika alakult ki, amelyet 2022-ben a magas energiaárak súlyosbítottak. Az áprilisi kormányváltás és a Tisza-kormány megalakulása azonban helyreállította a külső bizalmat és a forint helyzetét.
A szerző ugyanakkor rámutat arra is, hogy a kellemetlen történelmi tapasztalatok – mint a rendszerváltás előtti hitelfelvételek vagy a 2008-as pénzügyi válság megszorításai – mély nyomot hagytak a hazai politikusi emlékezetben. Ez a reflex szülte az IMF-ellenes kormányzati retorikát, amely egészen addig tartható volt, amíg az európai gazdasági konjunktúra és az uniós transzferek bősége elfedte a strukturális problémákat. Amikor azonban a külső sokkok hatására 2022-ben ismét megrendült a magyar fizetőképesség, a vezetés kénytelen volt unortodox, keleti pénzügyi mentőövekért nyúlni.
Bár hazánk a politikai és piaci konszolidáció nyomán most nem szorul közvetlen IMF-hitelekre, a szervezet friss országjelentése strukturális átalakításokat, szigorú monetáris politikát, valamint a piactorzító árszabályozások – köztük a lakossági rezsicsökkentés – felülvizsgálatát javasolja egy szociálisan célzottabb modell javára. Az IMF így fegyelmező erő helyett külső szakmai iránytűként, egyfajta coachként támogatja az új kormányzatot a reformok útján.
A teljes írás laptársunk, a Klasszis Média csoporthoz tartozó Mfor-on olvasható.
Bod Péter Ákos a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank Csoport bangkoki éves találkozója kapcsán mutat rá a globális pénzügyi intézmények szerepváltására. 
Nagy a zaj az AI körül, de hova érdemes a pénzünket rakni?
