Lassan ideje lenne eldönteni, hogy kinek a dolga és felelőssége a budapesti turizmus megmentése. Nem is kérdés, hogy nagyon nagy a baj, de az az elképesztően alacsony színvonalú vita, ami a témával kapcsolatban az utóbbi hetekben kibontakozott, biztosan nem visz közelebb a megoldáshoz.
Az első követ természetesen Orbán Viktor miniszterelnök dobta az állóvízbe, amikor a közmédiának adott interjúban arról beszélt: Budapesten komoly baj van, mert a külföldiekre épülő budapesti idegenforgalom összeomlott, ezért szerinte itt lenne az ideje annak, hogy a Fővárosi Önkormányzat végre feltörje a 100 milliárd forintos malacperselyét és megsegítse a bajba jutott vállalkozókat. Ezt követte Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő, aki kijelentette: a kormányzat minden tőle telhetőt megtett, a fővárosi turizmus talpra állításából viszont mindenkinek ki kell vennie a részét. Értsd: Budapest hiába vár arra, hogy a fővárosi szállodásokat, szállásadókat a kormány ugyanúgy támogatni fogja, mint a vidékieket.
Most pedig megérkezett a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) javaslatcsomagja, amit levélben küldtek el Karácsony Gergelynek. Indoklásuk szerint azért az ellenzéki főpolgármesternek és nem a kormánynak, mert a Fővárosi Önkormányzat támogatása nélkül nem lehet eredményt elérni. Egyebek mellett azt javasolják, hogy Budapest támogasa a válság alatt üres szálláshelyek, vendéglátóhelyek felújítását, ami az építőiparnak jelent megrendelést, és ami által magasabb minőségben tudnak újra nyitni jövő nyárra ezek a helyek, amikor remélhetően újra jöhetnek a külföldi turisták is.
Nos, ilyen támogatási program már létezik évek óta, csak éppen a vidéki szálláshelyek felújítására találták ki, és lehet, hogy meglepő, de nem a forráshiányos települési önkormányzatok, hanem a kormány adja rá a pénzt. Úgy hívják, hogy Kisfaludy-program. Ez az a program, aminek eredményeivel szinte naponta dicsekszik a kormány, mert büszke arra, hogy például a Mészáros Lőrinc nagyvállalkozó érdekeltségei közé tartozó Hunguest szállodalánc felújítására 17 milliárd forint vissza nem térítendő állam támogatást adott a kormányzati felügyelet alatt álló Magyar Turisztikai Ügynökség és nem az egri vagy a hajdúszoboszlói önkormányzat. Nem véletlen, hogy Karácsony Gergely úgy reagált a miniszterelnök szavaira, hogy a fővárosnak nincs pénze arra, hogy a kormány feladatait átvegye. Kétlem, hogy a BKIK javaslatára mást tudna válaszolni. Ennek ellenére készül fővárosi mentőcsomag a turizmusnak, például a turisztikai vállalkozások ingatlanbérleti díját mérséklik és a taxisok is engedményeket kapnak.
A kamara azt is elvárná az önkormányzattól, hogy vállalja át a V4 országokból érkező turisták beutazáshoz szükséges koronavírus-teszt költségét. Tehát a kormány előírja, hogy csak negatív koronavírus-teszt eredménnyel lehet belépni az országba, de ennek árát az önkormányzat fizesse ki. És miért pont a csehek vagy a lengyelek tesztelést fizesse ki a főváros, amikor a kormány éppen a napokban döntött úgy, hogy a PCR-teszt hatósági ára darabonként 19 500 forint lesz. Vagyis nem ingyenes a magyaroknak sem. Az én tesztelésem árát, tessék mondani, ki vállalja át?
Több komolyság és kevesebb politika kellene. Túl nagy a baj ahhoz, hogy ilyen nevetséges ötletekkel raboljuk egymás idejét és pénzét. Békeidőben alapvetően nem pártolom, hogy az állam költségvetési forrásból támogasson magánvállalkozásokat, mert így soha nem tanulnak meg piaci alapon, állami mankó nélkül is boldogulni, de ilyen válságos időkben nem lehet az állami beavatkozást elkerülni. A támogatás fő szempontjának azonban az igazságosságnak és a rászorultsági elvnek kellene lennie: ne kapjon valaki ezerszer többet csak azért, mert vidéki, és ne kapjon ezerszer többet az sem, akinek már eleve ezerszer több lapul a malacperselyében. Ez pedig kormányzati feladat lenne, oda tessék a leveleket címezni.
A zimbabwei hatóságok kétszáz elefánt leölését engedélyezték, hogy élelmiszert biztosítsanak az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb aszályától szenvedő lakosoknak. 
