Valószínűleg nem fordul recesszióba a világgazdaság, ha sikerül lokalizálni a görög és az olasz válságot, vagyis sikerül megakadályozni a krízis terjedését. A növekedés üteme viszont ebben az esetben is várhatóan lassul – fejtette ki Csaba László közgazdász, egyetemi tanár Magyar Tudományos Akadémia (MTA) székházában tartott előadásában.

Az MTA levelező tagja a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében tartott előadásában hangsúlyozta: az elérhető adatok mind azt mutatják, hogy a világgazdaság nem tart újabb recesszió felé, holott elemzők szinte egymással versengve festik a borúsabbnál borúsabb jövőképeket. Divatáramlatról lehet szó, amitől jó óvakodni - jegyezte meg. Emlékeztetett: sok elemző korábban azt mondta, hogy a 2008 őszén elmélyült válságnak vége, megindult a kilábalás, az utóbbi három-négy hónap fejleményei azonban elbizonytalanítottak és megijesztettek elemzőket, akik így most már recessziót jósolnak.

A lisszaboni szerződés ellentmond a közös pénz filozófiájának

Úgy vélte, leginkább az valószínű, hogy a következő időszakban lassul a növekedés üteme. Az euróövezet pedig „köszöni szépen, jól van, nincsen válságban” - fogalmazott Csaba László. Az országok közti kereskedelem erősödik, és a verseny is erősödik, egyebek között „a vendéglők, a szállodák, az egészségügyi szolgáltatások, a biztosítás és a mobilhívások területén, és ez már a gazdasági értékteremtés négyötöde” - hangsúlyozta.

A közös piachoz bevezették a közös pénzt, ami ugyanúgy jó gondolat volt, mint például az Osztrák-Magyar Monarchia vagy az Egyesült Államok esetében. Ugyanakkor a közös pénz nemzetek feletti költségvetési politikát igényel, ezt viszont politikai okokból nem lehet megvalósítani, mert a 2009 decembere óta hatályos lisszaboni szerződés, amely az unió működését szabályozza, a kormányközi jelleget és a nemzeti szuverenitást erősíti.

Az EKB nem is vehetne államkötvényeket

Közben a körülmények egészen másfajta működésmódot kényszerítettek ki, az Európai Központi Bank például tagállamok kötvényeit vásárolja, amit kifejezetten tiltanak az intézményre vonatkozó szabályok.

Ebben az értelemben az Európai Unió (EU), és benne az euróövezet persze válságban van, de története során mindig is válságban volt, és a jövőben is válságban lesz, „már ha válság alatt azt értjük, hogy kitűzünk valamit magunk elé, és nem érjük el maradéktalanul” – mondta a kutató.

Az EU-nak azonban az állandó válság ellenére sincs igazi alternatívája. Az EU „legnagyobb vonzereje, hogy kívül nem tágasabb. Nem tud olyan rossz lenni, hogy jobb legyen kívül, mint bent” – fogalmazott Csaba László.

Haladunk az Európai Egyesült Államok felé?

Az EU sokféle törekvés eredőjeként létrejött képződmény, amelyet „ebben a formában talán senki sem akart”. A folyamatok iránya azonban egyértelmű: egy közös európai állam kialakulása felé mutatnak. „Haladunk a szupranacionalizmus, a közös politikák irányába, és ez nem kérdőjeleződött meg attól, hogy néhány országban a politikai elit rendkívül felelőtlen volt, és a politikai haszon maximalizálásán kívül semmilyen elvet nem követett” – mondta Csaba László.