Eurómilliárdokat spórolhatna Magyarország a védelmi pénzeken

Európa (újra)felfegyverzése az orosz fenyegetés árnyékában és az Egyesült Államok jelenlegi vezetésének manővereit is figyelembe véve nem véletlenül van fókuszban. Az egyik legnagyobb kérdés azonban a háború és a honvédelem örök problémája: pénz, pénz és még több pénz kell hozzá, de honnan? Elképzelhető, hogy belátható időn belül egy új intézmény is segíthet ebben, és Magyarország is csatlakozhat a kezdeményezéshez.

Október 21-én jelentős momentumhoz érkezik a felállítani tervezett Védelmi, Biztonsági és Ellenállóképesség Bank (Defence, Security and Resilience Bank – DSRB) története, méghozzá egy budapesti konferencia formájában. Az esemény keretében találkoznak egymással a magyar és a kanadai kormány, a Magyar Nemzeti Bank, kereskedelmi bankok, nemzetközi pénzügyi intézmények, képviselői, jogi és szakpolitikai tanácsadók, iparági vezetők, valamint a DSRB kezdeményezés szószólói.

Közös tőke, közös tulajdon

De mi is a DSRB? Nem újdonság, hogy  a honvédelem és a biztonságpolitika az elmúlt évek eseményei nyomán világszerte a fókuszba került. Azonban a terület sajátosságai közé tartozik az is, hogy sokszor nagyon jelentős, ráadásul hosszú idő alatt megtérülő, időnként pedig igencsak kockázatos befektetéseket igényel.

Az ehhez szükséges forrásokat éppen ezért nem minden esetben képesek sem az állami költségvetések, sem a kereskedelmi bankok előteremteni. A DSRB ezt a lyukat tömné be egy, a résztvevő államok közös tulajdonában álló, közös tőkéjével létrehozott specializált fejlesztési bankként. Az intézmény a tőkepiacok önálló szereplőjeként vonna be forrásokat, amelyeket aztán hosszú lejáratú hitelek, garanciák, kockázatmegosztási konstrukciók és társfinanszírozás keretében fektetne be állami, vállalati és infrastrukturális projektekbe.

A tervezett modell szerint az intézmény 20 százalék ténylegesen befizetett és 80 százalék lehívható tőkével rendelkezne, amelyből előbbit ténylegesen befizetők a tagállamok, a maradék pedig feltételes kötelezettségként biztosítaná a hitelezők védelmét, illetve az intézmény hitelképességét.

A modell alapján a bank saját tőkéjének öt-nyolcszorosát lenne képes finanszírozni, egy becslés szerint nagyjából 135 milliárd dollárt tudna megmozgatni védelmi és ellenállóképességet erősítő projektekre.

2026 már eddig is sűrű év volt a DSRB számára. Márciusban tizennyolc ország képviselői találkoztak Montreálban, április végére pedig lezárultak az alapító okiratról szóló tárgyalások. Kanada a tervezett székhelyország, Luxemburg pedig az európai pénzügyi központ szerepét alakítja ki. A 2026. július 7-i közös nyilatkozatban Kanada, Albánia, Belgium, Görögország, Lettország, Luxemburg, Románia, Törökország és Ukrajna jelezte, hogy támogatja a bank létrehozását.

Mit, mennyit, hogyan, kinek?

A következő lépés az elvi koncepció után a gyakorlatiasabb részletek kidolgozása: pontosan hogyan működnének a valóságban a hitelek és garanciák, mire van szükségük a bankoknak, hogy használják ezeket, miként finanszírozhatók a védelmi és ellenállóképességi projektek. A budapesti konferencián ezekről fognak tárgyalni az érintettek.

Az, hogy a konferenciát Budapesten rendezik, jelzésértékű is. Magyarországnak és tágabb értelemben a teljes közép- és kelet-európai térségnek különösen fontos lehetőséget nyújthatna a DSRB felállítása, amennyiben sikerül a tagsághoz megfelelő feltételeket kialkudnia a magyar kormányzatnak, hiszen a bank által kínált finanszírozási feltételeket a már létező magyar állami, kereskedelmi banki és nem utolsósorban európai uniós alternatívákkal kellene összehasonlítani.

Egy előkészítő tanulmány szerint a magyar költségvetésnek a következő években közel 7 milliárd euró többletkiadást jelent a NATO által előírt 5 százalékos GDP-arányos védelmi kiadási szint elérése, azonban – olvasható a dokumentumban - a DSRB által kínált kedvezőbb finanszírozás ugyanilyen időtávon valahol 800 millió és 1 milliárd euró közti megtakarítást hozhat az alacsonyabb kamatszintek nyomán.

A kedvező finanszírozási formák nélkül fennáll az a veszély, hogy az 5 százalékosra emelendő GDP-arányos védelmi kiadások valójában nem hoznak létre új ipari kapacitásokat, hanem csak az árakat hajtják fel, illetve az importot növelik, különösen ebben a régióban.

Megfelelő feltételek esetén viszont a katonai eszközök beszerzésén és a szorosan vett védelmi ipari kapacitásokon túl is hozzáadott értéke lehet a magyar gazdaság számára a DRSB-hez való csatlakozásnak, hiszen a kedvező finanszírozásból juthat a kettős felhasználású technológiákra, az infrastruktúrára és a beszállítói láncokra is, különösen az alábbi területeken:

• Védelmi ipar: gyártósorok, gépek, termelőüzemek, lőszerkapacitások és tesztelési infrastruktúra.
• Kettős felhasználású technológiák: autóipari és mobilitási rendszerek, elektronika, gépipar, drónok, szenzorok és kommunikációs eszközök.
• Kis- és középvállalkozások: beruházási és forgóeszközhitelek, készletfinanszírozás és garanciával támogatott banki termékek.
• Energetika és kiberbiztonság: hálózatfejlesztés, energiatárolás, tartalék energiaellátás, biztonságos adatközpontok és hálózatvédelem.

Sőt, a magyar bankrendszernek is üdvös lehet, amennyiben közvetítő szerepet tud játszani a finanszírozó és a magyar vállalkozások között.

Nem szabad hívószavak alapján dönteni

A bank által támogatott célok más területen is találkozhatnak a magyar kormány céljaival, nevezetesen például a védelmi célokat is szolgáló infrastruktúra fejlesztését szolgáló beruházásoknál, azaz például vasútvonalak, hidak, logisztikai központok, utak építésénél és felújításánál.

Lehetőségeket tartogat az ellenállóképességet jelentősen javító energetikai és digitális infrastruktúra fejlesztése is: a villamosenergia-hálózatok megerősítése, az energiatárolás, a tartalék energiatermelés és a biztonságos kommunikáció egyszerre szolgálhatja a gazdaság működését és az ország ellenálló képességét.

De mindezek persze egyelőre inkább jól hangzó hívószavak. Márpedig, ahogy a Hungary Insider témáról írt elemzése is fogalmaz: „Magyarországnak nem kell egy szlogen alapján döntenie”, és egyelőre a DRSB ügye még nem tart ott, hogy „egyszerű politikai, igen-nem kérdésre lehessen redukálni” a magyar csatlakozásról szóló döntést.

Felelős, jó döntést csak a részletek és a pontos feltételek ismeretében lehet hozni, és pont ezek megismerése irányába hozhat fontos előrelépést az október 21-ei konferencia.