Túl vagyunk Merkel kancellár és Putyin elnök budapesti, valamint Orbán miniszterelnök varsói látogatásán. A három esemény érzékletes tárta fel a Magyarország helyét és reputációját a nemzetközi diplomácia koordinátarendszerében.
Míg Merkel látogatása csupán kellemetlenre sikerült a budapesti vezetés számára, a varsói látogatás kész felsülésnek bizonyult. A Fidesz lengyel testvérpártjának vezetője még fogadni sem volt hajlandó Orbánt, szégyenszemre pedig a magyar fél kérésére nem tették lehetővé, hogy a közös kormányfői sajtóértekezleten az újságírók kérdéseket tehessenek fel. Ne felejtsük, itt két olyan országról beszélünk, amellyel Budapest évszázadok óta különleges kapcsolatokat ápol.
Bukarest is beszáll Orbán játszmájába
Azon hagyományosan baráti államokkal, akik minden porcikájukban érzik és félik az oroszok hatalmi játszmáit a térségünkben - mint például a lengyelek és baltiak -, mára alapjaiban rendült meg hazánk bizalmi viszony-rendszere. Tavaly júliusban Navracsics Tibor külügyminiszter váratlanul bezáratta hazánk észtországi nagykövetségét Tallinnban. A feszült regionális helyzetre tekintettel az észtek ezt a lépést konkrétan árulásnak tekintették és már a rákövetkező héten döntöttek a saját budapesti missziójuk fölszámolásáról.
Orbán játszmája természetesen fölkeltette Bukarest figyelmét is. Traian Basescu román elnök tavaly novemberben rendeletet írt alá arról, hogy Bukarest megnyitja nagykövetségét Tallinnban. Az észtek is érezték az új idők új szeleit és már decemberben döntött a kabinet az észt diplomáciai misszió megnyitásáról Bukarestben.
Miért éppen Ecuador?
Navracsics Tibor máig elszámolással tartozik arról, hogy miért kellett a baráti Észtországban „ésszerűségi és gazdasági indokokra hivatkozva” bezárni a missziónkat, miközben ugyanazzal a levegővétellel jelentette be a magyar nagykövetség megnyitásának szándékát a távoli Ecuadorban. Míg Magyarország éves szinten 140 millió dollár értékben exportál Észtországba, Ecuadorba csupán 9 millió dollár értékben. Csak az ínyenceknek tesszük hozzá, hogy az olajár összeomlása miatt Ecuador azóta az államcsőd szélére került és tárgyalásokat kezdett Kínával a pénzügyi mentőakcióról.
Bár a regionális államok pontosan értik Budapest szándékait, Orbán máig nem tájékoztatta a saját népét arról, hogy meddig óhajt elmenni a Moszkvával folytatott különutas játszmájában. Csupán flörtölésről van szó, vagy akár házasságra is akar-e lépni? A kérdés fölvetése teljesen legitim és időszerű, hiszen a kormányfő nem csak a magyar társadalom többségétől, de a saját választóitól sem kapott felhatalmazást eddig olyan kardinális kérdésekben, mint az új alkotmány, vagy az orosz-magyar atomegyezmény.
A nyugati kapcsolatrendszer megrendítése
A színfalak mögött a magyar kormányfő a 2014-es választások előtt fél évvel közölte két veterán külügyes államtitkárával, Németh Zsolttal és Bába Ivánnal, hogy a választások után már nem számít szolgálataikra a minisztériumban, mert az országot a keleti vágányra állítja át. Volt barátját és harcostársát, Simicska Lajost ugyanerről tájékoztatta a választások utáni napokban.
A tavaly áprilisi választás után aztán rohamtempóban megindult a nyugatos beállítottságú diplomaták kiűzése a Külügyminisztériumból. Az EU-ügyek államtitkárságát porig rombolták, vezetőit a magyar érdekek szempontjából perifériás követségekre száműzték (Győri Enikőt Madridba, Ódor Bálintot Ottawába). Bár az aggodalmaskodó nyugati diplomatákat azzal nyugtatgatták, hogy csupán az államtitkárság átvezénylése történik a Miniszterelnökségre, mára pontosan látjuk, hogy ebből egy szó sem volt igaz. A Lázár János alatt napjainkra többé-kevésbe fölállt EU-s Államtitkárság ugyanis egyetlen embert sem vett át a több éves tapasztalattal rendelkező külügyes csapatból, míg a kinevezett új vezetők (Takács Szabolcs és Szalai-Bobrovniczky Vince) korábban nem foglalkoztak uniós ügyekkel.
A hírek szerint egyes nyugati külügyminisztériumok arra utasították Budapesten szolgáló diplomatáikat, hogy ezentúl ne folytassanak beszélgetést bizalmas témáról a követségen dolgozó helyi alkalmazottaik előtt. A jelek szerint tehát megindult az ország kivezetése és kilökődése a nyugati érdekszférából.
Káncz Csaba jegyzete
Hálátlannak nevezte Ukrajna vezetését. 
