Fegyveres katonák és rendőrök járőröznek Brüsszel belvárosában 2015. november 21-én. (MTI/EPA/Stephanie Lecocq)

Európát továbbra is sokkban tartják a párizsi merényletek és a brüsszeli fenyegetések. Az egy héttel a párizsi terrortámadások után, francia kezdeményezésre elfogadott ENSZ BT határozat arra szólította fel a nemzetközi közösséget, hogy hangolja össze erőfeszítéseit a terrorizmus jelentette globális fenyegetés ellen, akadályozza meg a külföldi fegyveresek áramlását és csapjon le a terroristák pénzügyi hálózataira. Fennkölt szavak, miközben hanyagság uralkodik az intézményi szinteken.

Az Európai Bizottság belső biztonsági információs rendszere szombaton a belga biztonsági riadó után csaknem nyolc órás késéssel küldött figyelmeztetést az alkalmazottaknak a legmagasabb szintű fenyegetettségi szintről.

Ne árts!

Ezért is fontos, hogy röviden elemezzük az európai biztonságpolitikai válaszokat. Létfontosságú ugyanis, hogy Európa elkerülje azokat a stratégiai hibákat, amelyeket George W. Bush kormánya követett el a 2001 szeptember 11-i terrortámadás után. Az amerikai ‘terror elleni háború’ ködös céljai, hamis bizonyítékai és otromba hibái eredményeképpen a térségben megsemmisült az iraki állam, és egy centiméterrel sem jutottunk közelebb a palesztin kérdés megoldásához, vagy Szaúd-Arábia vallási fanatizmusának megregulázásához. Összefoglalva: a regionális biztonságpolitikai káosz az eltelt tizennégy év alatt csak tovább fokozódott.

Amerikával ellentétben Franciaországnak először is konzultálnia kell a többi EU-tagállammal. Ahogy a múlt pénteki rendkívüli EU igazságügyi- és belügyminiszteri tanácskozás is mutatta, nem csekély feladat vár az európai biztonsági szervekre. Az EU biztonságpolitikája csupán egy toldozott-foldozott keretrendszer, amely a legkülönfélébb kompetenciákat, szabályokat és nemzetközi megállapodásokat foglalja magában.

Miért nem kooperálnak Budapesttel?

Ráadásul a rendőrségi- és biztonsági szerveknek okuk van rá, hogy vonakodjanak megosztani az információkat egymással. A jelentős európai szereplők inkább Washingtonnal osztják meg az információikat, mint mondjuk Budapesttel. Vajon miért? Példának okáért 2014 januárjában a magyar miniszterelnök olyan titokban és konspiratív módon írt alá stratégiai államközi szerződést Moszkvával Paks II. ügyében, hogy arról még a Fidesz parlamenti frakció sem tudott előzetesen – a magyar népről már nem is szólva! Az ilyen esetek bizony rombolják az EU-partnerekkel a kölcsönös bizalmat.

Holott az idő sürget, mert az európai polgárok határozott válaszokat várnak több területen, így az Európát ellenőrizetlenül elözönlő menekültek és migránsok ügyében is. A populista jobboldal Európa-szerte komoly hátszelet kapott, a vita kiéleződött. Ahogyan Geert Wilders, a holland eurószkeptikus párt vezetője a múlt héten az International New York Times hasábjain megfogalmazta, a párizsi támadások megmutatták Európa sérülékenységét, amely “az iszlám országokból beözönlő tömeges bevándorlás eredménye”.

Az európai diplomácia feladatai

A párizsi merényletek súlyos kihívást jelentenek az európai biztonságpolitika számára, de fontos kijelenteni, hogy Európa nem áll hadban. Már csak azért is állna rendkívül bizonytalan lábakon egy Iszlám Államnak (IS) küldött hadüzenet, mert a párizsi merényletek elkövetőinek túlnyomó többsége EU-s állampolgár volt. Nem a közel-keleti háborús övezetből származnak és ráadásul a fölmenőik is Észak-Afrikából jöttek. Párizs közben továbbra is mélyen hallgat politikai felelősségéről a líbiai polgárháborúval és az ott megtelepedett Iszlám Állammal kapcsolatban.

Amint tehát az európai vezetők lefektetik az ‘Európai biztonsági stratégia’ alapjait, létfontosságú, hogy elkerüljük az amerikai neokonzervatívok 2001 utáni katasztrofális kimenetelű forgatókönyvét. A ‘terror-ellenes háborút’ a Bush-doktrína alapján nem szabad Európának újraindítania a térségben. Az európai diplomácia feladata a térség politikai rendezésének elősegítése, beleértve az elhallgatott és a feszültséget folyamatosan szító palesztin államiság, valamint a szaúdi vahhabita radikalizmus kérdéseiben. Az ENSZ-re pedig a végén béketeremtő és a helyi közigazgatást konszolidáló szerep vár.

Káncz Csaba jegyzete