George Osborne a The Sunday Telegraph című tekintélyes konzervatív vasárnapi brit lapban megjelent írásában kifejti, hogy a brit gazdaság kilábalását egyébként is "erőteljes ellenszél" akadályozza - a visszahúzó tényezők között vannak a magas olajárak és a "bőség" éveiből örökölt hatalmas adósságteher -, és ehhez járul a brit növekedést "megfojtó" euróválság. Nagy-Britannia - az euróövezeten kívüli legnagyobb EU-gazdaság - valóban ismét technikai recesszióba került, mivel a tavalyi utolsó negyedévben mért GDP-visszaesés után az idei első három hónapban is csökkent a bruttó hazai termék értéke, ráadásul a brit statisztikai hivatal részletes adatokra alapozott, felülvizsgált kimutatása szerint nagyobb mértékben, mint ami az első, részleges becslésben szerepelt.

A statisztikai hivatal az előzetes becslésben 0,2 százalékos negyedéves összevetésű GDP-mínuszt jelzett az idei első negyedre, a felülvizsgált adatsor szerint ugyanakkor a visszaesés mértéke valójában 0,3 százalék volt. Az általánosan elfogadott meghatározás szerint egy gazdaság akkor van recesszióban, ha legalább két egymást követő negyedévben negatív a negyedéves összehasonlítású GDP-adat. Osborne úgy fogalmazott, hogy az euróövezetnek követnie kell a  valutauniók "könyörtelen logikáját", és a jelenleginél sokkal szélesebb körű költségvetési integrációt kell kialakítania.

A brit pénzügyminiszter szerint az euróövezetnek nem kell "Egyesült Államokká" válnia, de ha sikeres akar lenni, akkor nagyobb mértékben meg kell osztania erőforrásait, akár közös euróövezeti kötvények kibocsátásával, akár más módon. Emellett közös pénzügyi támogatási rendszert kell létrehoznia a tagországok bankrendszerei számára - vagyis bankuniót kell életre hívnia -, és ebből eredően sokkal szorosabb kollektív költségvetési-gazdaságpolitikai felügyeletre is szükség van. Osborne szerint azonban a szuverenitás szélesebb körű megosztásának az euróövezet tagállamaira kell korlátozódnia.

Szerinte ha valamely euróövezeti tagállam nem tud eleget tenni például a bankbetétesek védelmével kapcsolatos kötelezettségeinek, akkor természetes, hogy a többi valutauniós ország felsorakozik mögötte. Ennek fejében azonban ezek az országok érthető módon igényt tarthatnak a beleszólásra abba, hogy a bankokat az euróövezeten belül miként felügyelik, és milyen elbánásban részesítik válság esetén. A bankunió ezért természetes velejárója a közös valutának. Ha az euróövezeten kívüli más EU-tagállamok, amelyeknek - Nagy-Britanniától eltérően - jogi kötelezettségük az euróövezeti belépés, csatlakozni akarnak e bankunióhoz, "az az ő dolguk ... Nagy-Britannia azonban ebben nem vesz részt, a brit adófizetők nem fognak euróövezeti bankokért jótállni, és a brit választók azt akarják kormányuktól, hogy az a mi saját bankjaink felügyeletéért legyen felelős, különösen válság idején" - írta a brit pénzügyminiszter.