Magyarország a mezőgazdasági ingatlanokra bejegyzett egyes haszonélvezeti és használati jogok megszüntetésével megsértette a tőke szabad mozgásának az elvét - ismertette az uniós főtanácsnok indítványát az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága szerdán.
Az ügy résztelteit ismertetve az uniós bíróság arról tájékoztatott, hogy 2013 decemberében a magyar Országgyűlés olyan törvényt fogadott el, amely 2014. május 1-jei hatállyal vagyoni kompenzáció nélkül megszüntette a gazdálkodó szervezetek és az ingatlantulajdonos nem közeli hozzátartozói javára mezőgazdasági ingatlanokra bejegyzett haszonélvezeti és használati jogait.
A szabályozással kapcsolatban a magyar bíróság azért fordult az unióhoz, mert meg akarta tudni, hogy a haszonélvezeti és használati jogok megszüntetése, és/vagy e jogok vagyoni kompenzáció nélküli törlése sérti-e az uniós alapszabadságokat.
Hátrányban a külföldiek
A bírósági tájékoztatás szerint Henrik Saugmandsgaard Oe főtanácsnok indítványában azt hangsúlyozta, hogy a vitatott magyar szabályozás a tőke eredetén alapuló hátrányos megkülönböztetést valósít meg, ugyanis annak a valószínűsége, hogy valaki egy magyarországi ingatlantulajdonos közeli hozzátartozója legyen - és ezáltal továbbra is jogosult legyen egy mezőgazdasági ingatlanon haszonélvezeti vagy használati jog fenntartására -, nagyobb a magyar állampolgárok körében, mint valamely más tagállam állampolgárai között.
Ezt erősíti az, hogy korábban kizárt volt a külföldiek számára a magyarországi termőföldek tulajdonjogának megszerzése, amely arra ösztönözte az ilyen fölterületekbe befektetni kívánó külföldi állampolgárokat, hogy azokon haszonélvezeti vagy használati jogosultságot szerezzenek.
A dán főtanácsnok úgy vélte, nem elfogadható a magyar kormány azon érve, amely szerint a vitatott szabályozás a visszaélések elleni küzdelem, azaz a termőföld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó tilalom kijátszásának megakadályozását célozná. A magyar szabályozás ugyanis - az arányosság elvével ellentétes módon - nem ad lehetőséget a nemzeti bíróságoknak arra, hogy objektív bizonyítékokat alapul véve, esetről esetre megvizsgálják a visszaélésszerű magatartás tényleges fennállását.
Végezetül a főtanácsnok a magyar kormány azon érvét is elvetette, amely szerint a kérdéses szabályozás azzal a közérdekű céllal lenne igazolható, hogy a termőföld csak az azt megművelő természetes személy tulajdonában lehessen.
E tekintetben a főtanácsnok kiemelte, hogy a közeli hozzátartozók számára megengedett haszonélvezeti és használati jogok fenntartása nem alkalmas az említett célkitűzés elérésére, mivel semmi sem zárja ki azt, hogy a hozzátartozók is ingatlanspekuláció céljából szerezzenek ilyen jogokat, illetve hogy közeli hozzátartozónak nem minősülő emberek ténylegesen mezőgazdasági tevékenység végzése céljából szerezték meg azokat.
Nem tűnik tartósnak az egyezmény. 
