Boris Johnson brit külügyminiszter, korábbi londoni polgármester azzal vádolta az orosz elnököt, hogy minden bizonnyal ő rendelte meg a merényletet, ahogy mondta, ideggáz használatát brit, sőt európai földön, először a második világháború óta (érdekes, milyen hangsúlyos lett Európa, miközben Johnson volt a népszavazási kampányban a brit kilépés szószólója, nem kis ferdítésekkel kampányolva, meg is lepődött a világ, amikor Theresa May őt nevezte ki fődiplomatának).
Hidegháborús hangulat
A Kreml szóvivője Johnson vádjaira reagálva közölte, hogy Oroszország már többször és több szinten jelezte, hogy semmi köze a támadáshoz, és hogy az elnök belekeverése az ügybe egy megbocsáthatatlan diplomáciai félrevezetés. Kétségtelen, hogy ilyen váddal csak komoly bizonyítékok birtokában szoktak illetni egy országot, pláne egy nagyhatalmat, és annak elnökét. Nem tudni, a brit kormány előhúz-e ilyet a kalapból, vagy valóban csak figyelemelterelés gyanánt vádaskodik, netán a holnapi orosz elnökválasztást akarja befolyásolni.
Utóbbinak nem sok értelme lenne, mivel az orosz népet egy ilyen vád nem igazán befolyásolja, még ha igaz is lenne, valószínűleg keveseket rettentene el olyan légkörben, amikor Oroszország és a nyugat viszonya feszült, és Oroszország ellen évek óta szankciók vannak érvényben. Ez egy kvázi hidegháborús hangulat, kémgyilkosságok és egyidejűleg kémcserék pedig az igazi hidegháború alatt is zajlottak, nem kis számban.
Választási szempontok
Az oroszokat egész más szempontok befolyásolják, amikor a vasárnapi döntést meghozzák. Számukra Putyin jelentősége óriási, 18 év alatt a korábbi szuperhatalomból Jelcin által szétzilált, legyengült, oligarchák által kifosztott országot felvirágoztatta, erőssé tette, területeket szerzett neki vissza, és nem mellesleg ismét szuperhatalommá tette, aki immár határaitól távol is szerepet vállal, ezúttal ügyesen, nem úgy, mint korábban Afganisztánban: kis erő, de nagy szakértelem és fegyverzet bevetésével, a helyi erők ügyes felhasználásával szétverte az Iszlám Állam felét.
Az orosz nép tehát érzi, hogy hazája visszakapta a Szovjetunió idején élvezett szuperhatalmi státuszt, igen ám, de ez akkor szegénységgel, áruhiánnyal, utazási korlátozásokkal járt, most viszont az oroszok mind a cári időkhöz, mind a szovjet rendszerhez viszonyítva sokkal jobban élnek, nyaralásukat pedig a hol a török, hol az egyiptomi, hol a montenegrói partokon töltik. Igaz, hogy ez a relatív jólét nem egy kiegyensúlyozott gazdaságra, hanem jórészt a kőolajra, földgázra és egyéb ásványkincsekre épül, ami nem lesz hosszútávon fenntartható, nem is véletlen, hogy Putyin egyik választási ígérete az orosz gazdaság szerkezetének átalakítása.
Hosszú hivatali idő
Ha Putyint most megválasztják, hivatalának hossza már meg fogja haladni Brezsnyevét, aki 1964-től 1982-es haláláig volt hatalmon úgy, hogy választást soha nem kellett nyernie, így Sztálin óta a leghosszabb ideig regnáló orosz vezető lesz. A világon sokan úgy gondolják, hogy ez túlzás, ugyanakkor az oroszok számára egyelőre nincs alternatívája, és akad még máshol is sokszor megválasztott, viszonylag hosszú ideig hivatalban lévő vezető. Elég csak Angela Merkelre gondolni, akit negyedszer választottak meg, és ha kitölti ciklusát, összesen 16 évig lesz kancellár, de megemlíthetjük saját miniszterelnökünket is, aki választási nyereség esetén ugyancsak a negyedig ciklust fogja tölteni.
Izrael megelőző csapást mért Teheránra. 
