|
| Belépést tiltó felirat a szögesdrót kerítésen a csernobili zóna határában. (MTI Fotó: Kallos Bea) |
Ma 29 éve – na nem akkor történt a baleset, az 10 nappal korábban- szóval május 6-án sikerült befedni annyira a felrobbant reaktort, hogy ne jusson ki több a benne levő elszabadult fűtőanyagból. Addig szabadon a levegőbe került több tonna forró, sugárzó anyag, melynek nagyobb darabjai a földre hullottak vissza, a kisebb részecskék ill. a gázok magas hőmérsékletük miatt a felső légkörbe kerültek, mint egy atombomba gombafelhője.
Atomfelhő és szarkofág
Tulajdonképpen ez is egy atomfelhő volt, ami a magasban uralkodó keleti, délkeleti szél hatására 10 napon át utazott Fehéroroszországon át Lengyelország, a Balti-tenger, Svédország, Norvégia és Skócia felé. Ezeken a helyeken mértek még a talaj közelében is érdemi sugárzást, a magasban pedig nagymértékűt.
10 nap után aztán leállt a kibocsátás, majd építettek egy vasbeton szarkofágot, ami most már repedezik, omladozik, ezért kellett most egy új megoldás. A megoldás másfél milliárd euróba kerül: ezt jórészt az EU állja, de hozzájárul sok más ország, köztük Amerika, Oroszország, Kína, Japán és Kanada is. Ez kivételesen egy igazi nemzetközi összefogás. Az eredménye pedig egy igen komoly darab: egy olyan gigantikus szerkezet, ami egyrészt teljesen bezárja a sugárzást, másrészt megfelelő helyet hagy ahhoz, a későbbiekben el lehessen bontani alatta a romokat, és megfelelően elzárva el lehessen szállítani a maradék sugárzó anyagot.
A nehézségek
Ez nem lesz egyszerű folyamat, valószínűleg soká elhúzódik, de remélhetőleg nem tart el 100 évig, amíg ez a tetőszerkezet működne. A cél az lenne, hogy felszámolhassák az egész erőművet, és a környezetet a lehető legnagyobb mértékben helyreállíthassák.
Ez is költséges eljárás lesz, de valószínűleg nem lesz gond a finanszírozással. A világ támogatni fogja, hogy egyszer és mindenkorra megszűnjön ez a probléma. Végül is közel 30 év telt el, és ennyi idő alatt még Hirosima is felépült. Persze ott más volt a helyzet: a teljes nukleáris energia azonnal felszabadult, a sugárzás java gyorsan lezajlott, utána az évek során fokozatosan csökkent, majd gyakorlatilag megszűnt.
Csernobilban viszont ott maradt a reaktor fel nem robbant része, benne, ill. az alján kifolyva az el nem távozott hasadóanyag, és a láncreakció ma is zajlik, viszonylag lassan, békésen, termelődik a hő és folyamatos a sugárzás. Ezt felszámolni nyilván csak úgy lehet, hogy a hermetikusan lezárt térbe robotokat fognak beküldeni, amelyek elbontják először a régi szarkofágot, aztán az erőmű többi részét, és a reaktort.
Meddig tarthat?
Ami feltehetőleg egy tudományos bűvészmutatvány lesz, az ugyancsak robotok segítségével a sugárzó anyag megfelelően kis részekben való összeszedése, és sugárzásbiztos kazettákba zárása, majd ezek kihozatala és elszállítása megfelelő atomtemetőbe, jó mélyen a föld alá. Ha ez megvan, akkor elbonthatók a környező létesítmények: de még ez sem teljesen problémamentes, miután még azok is sugároznak.
Mindenesetre az új szarkofág 2017-re elkészül, és akkortól lehet a probléma megoldásának komolyan nekifogni. A távolabbi környezetet, a 30 km-es zóna külső részét valószínűleg hamar rendbe lehet hozni. Attól kezdve, hogy az új szerkezetből semekkora sugárzás nem jut ki, ez a rész már biztonságos lesz, hisz már most is elenyésző mértékű a háttérsugárzás, a természet pedig virul, pláne, hogy mindenféle emberi tevékenység évtizedek óta szünetel.
A közvetlen környezet rendbehozatala és az atomerőmű elbontása idejét már nehezebb becsülni. Ha a gyászos esemény 50. évfordulójára már csak egy emléktábla lenne a helyszínen, az nagy eredmény lenne.
Az éves beszámoló vegyes képet mutat. 
