|
| Orbán Viktor miniszterelnök előadást tart a 29. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban az erdélyi Tusnádfürdőn 2018. július 28-án. MTI Fotó: Veres Nándor |
„Kés alatt – az illiberális állam Magyarországon és Lengyelországban” - ezzel a címmel jelentetett meg tanulmánykötetet a közelmúltban a német Osteuropa (Kelet-Európa) folyóirat. A több mint ötszázoldalas művet, amelyet a német Tagesspiegel szemlézett a napokban, német, magyar és lengyel szerzők jegyzik, köztük számos ismert politológus, politikus, újságíró és tudományos szakember.
„Nem lehetnének EU-tagok”
„Itt az idő, hogy kimondjuk a lényeget: jelenlegi állapotában sem Magyarország, sem Lengyelország nem lehetne tagja az EU-nak. Nem teljesítik ugyanis a koppenhágai kritériumokat” – írják előszavukban a kötet szerkesztői, Manfred Sapper és Volker Weichsel. Kizárni azonban annak ellenére sem lehet ezeket az államokat, hogy a most EU-tagságra pályázó országokat már fel sem veszik ugyanezen probléma miatt. Az uniós jogok korlátozásához (például forrás- vagy szavazati jog megvonás) vezető út hosszú és nehéz, ráadásul a liberális demokrácia számos más európai országban is hanyatlik. (Az EU-ból való kizárásra egyébként nincs jogi procedúra.)
A szerkesztők szerint az egymás után három választást megnyerő Fidesz minden állami intézményt kontrollál, évek óta a párt emberei töltik be a kulcspozíciókat a minisztériumokban, a hivatalokban, az igazságügyben, az egyetemeken, az elektronikus médiában, a regionális sajtót és a gazdaság fontos ágazatait „a miniszterelnök kegyencei” felügyelik, a civil társadalom játékterét pedig új törvényekkel szűkítik. Az Orbán-rendszer tehát erős lábakon áll, állapítja meg Sapper és Weichsel.
Emlékeztetnek arra, hogy Magyarországon megkezdődött a nyílt társadalom elleni támadás: ebből a szempontból az Orbán- és a Putyin-rendszer egyre inkább hasonlít egymásra. Ennek központi motívuma az ellenségképek kreálása, a lakosság folyamatos „negatív mobilizálása” – erre példa a menedékkérők, az EU vagy a Soros György elleni kampány.
Liberális autokrácia
Ugyanakkor szerintük Magyarország nem illiberális demokrácia, hanem liberális autokrácia – egy olyan autokrácia, amelyben még vannak polgári jogok. Kétségtelen az is – teszik hozzá –, hogy 2010-ben a Fidesz szabad választásokon került hatalomra.
A 2018-as választásokon azonban már nem egyenlő feltételekkel indult a kormánypárt és az ellenzék, mivel előbbi „adminisztratív erőforrásokat” is bevethetett, uralja a közmédiát, és maga mögött tudhatja pártközeli médiamogulok támogatását. Az ellenzéknek nincsenek ehhez mérhető eszközei. A választás tehát szabad volt, de nem fair.
Még vannak szabadságjogok
Magyarországon és Lengyelországon az alapvető szabadságjogok továbbra is érvényesek, ez azonban elsősorban az EU-tagságnak köszönhető – vélik a szerkesztők. Ez különbözteti meg a két államot Oroszországtól, Fehéroroszországtól, Azerbajdzsántól és Törökországtól.
A szerkesztők összegzésképp megállapítják: a liberális demokrácia hanyatlásának európai trendjét Magyarország és Lengyelország felerősíti, és más országokra is átviszi. Szerintük a legfontosabb feladat, hogy mindkét országban támogassák azokat az embereket, akik meg akarják védeni a nyílt társadalom és a liberális jogállam elveit, és akiket a hatalmon lévők emiatt „zsoldosoknak” vagy „idegenszívűeknek” neveznek.
Schöpflin: ismétlődő traumák
A kötetben amúgy nem csak olyan szerzők jutnak szóhoz, akik kritikusak a magyar és a lengyel kormánnyal szemben. Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselő több mint 25 oldalas tanulmányában például azt írja: Nyugat-Európát egy kvázi fundamentalista liberalizmus uralja, amelynek egy nemzetek feletti elit szerez érvényt. Ez feszültséget okoz a nyugat- és a közép-európai államok között.
Schöpflin emlékeztet arra, hogy a mi régiónk társadalmai más történelmet éltek meg: az elnyomásét és a kikényszerített modernizációét. Ez a trauma ismétlődik most meg, hiszen a szabad nemzet visszaállításához fűzött remények megint csak nem teljesedtek be, és a demokratikusan megválasztott kormányoknak ismét védekezniük kell a kívülről rájuk kényszerített változásokkal szemben, írja a fideszes képviselő.
Az Osteuropa egy berlini interdiszciplináris folyóirat, 1925 óta – a második világháborút és az azt követő néhány évet leszámítva – folyamatosan megjelenik. Alapvetően Kelet-, Kelet-Közép- és Dél-Kelet-Európa politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális folyamataival foglalkozik, havonta 1800 példányban jelenik meg.
A magánélet sérelmét állapította meg az Emberi Jogok Európai Bírósága. 
