A görög mutatvány
A brit kormányfő lényegében megismétli azt, amit Alexisz Ciprasz görög miniszterelnök tett négy éve: a végsőkig feszíti az Európai Unió türelmét, amíg az meg nem húzza a végső határt. A görög helyzet annyiban tért el, hogy ott az ország csak az eurózónából esett volna ki, de benn maradt volna az Unióban, olyan tag lett volna, mint Magyarország, csak teljesen legatyásodva.
Ott az utolsó pillanat után visszakoznia is könnyű volt a hazárdőr görög miniszterelnöknek: miután európai pénz nélkül kongtak a bankok az ürességtől, az országban megszűnt a pénzforgalom, gyorsan elfogadta az Unió minden feltételét a következő mentőcsomaghoz. Nem is lett gond, azóta az ország gazdasága stabilizálódott: elég okosak voltak a görögök ahhoz, hogy felmérjük, mi jönne az eurózónából való kizuhanás után.
Hülyének nézte az ellenzéket
Úgy tűnik, a brit miniszterelnök most végigjátssza ugyanezt, csak neki nem feltétlenül marad lehetősége visszakozni az utolsó pillanatban. Amit az eredeti kilépési dátumig, március 29-ig előadott, az is példátlan volt: négy hónap alatt háromszor próbálta megszavaztatni parlamentjével az Unióval kötött egyezségét, amit nem szavazott meg a ház.
Úgy tűnt a héten, hogy végül észbe kap Theresa May: tárgyalni hívta az ellenzék vezérét, Jeremy Corbynt. Tegnapra azonban kiderült, hogy megint csak ámokfutásról van szó: a Munkáspárt szerint lényegében 3 nap alatt semmi újat nem ajánlott nekik a kormányfő, saját elképzeléseikből semmit nem fogad el, nem kötne kompromisszumot. Hülyének nézte a Munkáspártot, ahogy eddig közel 3 éves kormányfői pályafutása alatt szinte mindenkit.
És az EU-t is
Mindennek tetejében tegnap még az Európai Unió 27 országával is megtette ugyanezt: már megint június 30-ig kért halasztást, pedig ezt egyszer már elutasította a klub, mondván, a májusi európai parlamenti választásokig le kell zárni a kilépést, nincs több rövid hosszabbítás, és ha április 12-ig nincs megegyezés, akkor az Egyesült Királyság távozhat, mindenféle megegyezés nélkül.
Márpedig nem lesz most sem ilyen értelmetlen engedmény: több EU-ország jelezte, hogy szó sem lehet erről: komoly indok, az eddigiektől eltérő megközelítés esetén lehet hosszabb halasztás. Donald Tusk még ezen belül is kompromisszumot ajánlott: a hosszú halasztás egy év, de ha akarnak, bármikor előtte is mehetnek a britek.
Bankrablásról nincs népszavazás
Ezek után nehéz másra gondolni, mint hogy Theresa May úgy akarja kizuhantatni országát, mintha ő mindent megpróbált volna, de azok a fránya 27-ek őt kirúgnák. A hattyú halálát persze Ciprasz is eljátszotta annak idején, még népszavazást is rendezett, de arról nem szavazhat egy nép, hogy kifosztja az Európai Központi Bankot, így aztán senkit nem érdekelt ez a szavazás.
Bármire képes lehet
Amilyen ámokfutást rendez May, mindent kinézhetünk belőle: azt is, hogy az EU-csúcs előtt kapitulál saját ellenzéke előtt, aki így a parlamentben megszavazza a megállapodást, de azt is, hogy a csúcson elfogadja Donald Tusk ajánlatát, és akkor az EU-nak már nem kell azzal foglalkoznia, hogyan randalírozik tovább saját országában. Végül eszét vesztve visszavonhatja a kilépést, vagy egyszerűen hagyja országát kizuhanni és összeomlani, persze nyilván mindezt úgy, hogy még az utolsó napon is rövid halasztásért esedezik.
Az elnök nem is volt ott. 
