Az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikája vastagon benne van abba, hogy felerősödtek a szélsőséges és populista politikai mozgalmak. Ezek és a lakosság egy részének alacsony jövedelmi viszonyai pedig a hagyományos politikai pártok képviselőit is unortodox megoldásokra sarkallják. Az idei évben látott erőteljes drágulás az üzemanyagoknál számos európai országban váltott ki döntéshozói szinten is reakciókat. Persze ezek világnézettől, politikai szimpátiától vagy éppen edukáltságtól függően különbözőek voltak. A magyarországi döntés, mely szerint a kisebb dízeles autók tulajdonosai havi 5000 forint támogatásban részesülnek, is igen vegyes fogadtatásra talált.
Az ismert közgazdász, Zsiday Viktor például azt írta: „ Ha a dízelautósoknak pénzt adunk, akkor annyival kevesebb jut mindenki másnak, akinek nincs dízelautója. Az összeget indirekt módon ők fizetik meg többletadó formájában. Ez az intézkedés tehát tartalmilag nem más, mint a gyalogosok, biciklisek, tömegközlekedők, benzinautósok megadóztatása”.
Az áprilisi választások után ellenzékbe szorult politikusok viszont a 480-as üzemanyagárat kérik számon Magyar Péteren, aki szerintük a választási kampányban erre ígéretet tett. Egy ilyen árcsökkentés egyébként – ahogy arról a szintén a Klasszis Médiához tartozó Mfor írt – 700-750 milliárd forintos éves terhet jelentene a költségvetés számára, ami nagyjából az idén kifizetett 13. és 14. havi nyugdíjjal egyenértékű. Ekkora terhet biztosan nem fog a költségvetés vállalni, ha pedig a piaci szereplőkre próbálna a kormány egy ilyen intézkedést terhelni, az rövid időn belül komoly üzemanyaghiányhoz vezetne, ahogy ez 2022-ben is történt.
A fentiekből is látszik, hogy nagyon nehéz igazságot tenni, ráadásul általánosan elfogadott nemzetközi példák sincsenek, hogy mikor és hogyan érdemes támogatásokat bevezetni. A 2026-os energiapiaci sokk kapcsán a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) elemzései alapján a beavatkozás szükségességéről és a beavatkozás módjáról külön kell beszélni.
Az IMF által adott ajánlás szerint négy központi alapelvet érdemes követni:
- A belföldi energiaáraknak lehetőség szerint tükrözniük kell a nemzetközi költségeket.
- A sérülékeny háztartásokat célzott és átmeneti támogatással kell védeni.
- A működőképes kisvállalkozásokat elsősorban likviditási segítséggel, nem általános árkorlátozással érdemes támogatni.
- Az általános támogatásokat és árplafonokat kivételes, rendkívüli sokkokra kell fenntartani.
A fentiek alapján tehát látszik, hogy még a sokak szerint a liberális közgazdasági iskola zászlóvivőjének számító IMF szerint sem feltétlen ördögtől való a beavatkozás, de nagyon fontos, hogy az intézkedés célját és eszközét össze kell hangolni: más megoldás indokolt egy alacsony jövedelmű háztartás megsegítésére, mint egy átmeneti üzemanyag-ellátási zavar vagy egy tartós, nemzetközi kínálati sokk kezelésére.
Fotó: Privátbankár.hu
Az IMF 2026. júniusi elemzése szerint a világ országai közel 900 különböző intézkedést vezettek be vagy mérlegeltek az energiaválság kezdete óta mintegy 170 országban. A megoldások között támogatások, adócsökkentések, árkorlátozások és keresletkezelési intézkedések is szerepelnek. Ez jól mutatja, hogy a gyakorlatban nem egyetlen univerzális modell terjedt el.
Merre mentek az uniós országok?
Bár az Európai Unió országai is bizonyos szinten heterogén közösségnek számítanak, az ugyanakkor közös ismérvük, hogy nyersolajat és dízel üzemanyagot is importál a többségük. Éppen ezért az általuk alkalmazott megoldások kevésbé különböztek az idei évben.
A leggyakrabban alkalmazott módszer az adócsökkentés volt, többségében a benzinre és a gázolajra kivetett – uniós szinten minimális mértékben megállapított – jövedéki adót csökkentették. De voltak olyan tagországok, amelyek az áfát mérsékelték.
Bár ez volt a leggyakrabban alkalmazott módszer, ennek is megvannak az előnyei és a hátrányai. Mellette szól, hogy viszonylag gyorsan érvényesülhet a fogyasztói árban, és nem feltétlenül jár közvetlen veszteséggel a beszállítóknak vagy a kiskereskedőknek. Ellene szól, hogy az adócsökkentés költségvetési bevételkiesést okoz, a kedvezmény nem célzott, és a támogatás egy része a nagyobb fogyasztású szereplőkhöz kerül.
Ársapkát a tavaszi választások előtt csak az Orbán-kormány vezetett be, amelyet – amint az árak megengedték – az új kabinet eltörölt. Más országban ezt az eszközt azért sem alkalmazták, mert általában véve úgy tartják, az intézkedés nem ösztönöz racionális fogyasztásra, a piaci szereplők számára egyenlőtlen feltételeket teremt, és komoly költségvetési hatása lehet. Ráadásul áruhiányhoz is vezethet. A már említett elemzésében az IMF ezért az általános árplafonokat kivételes és szigorúan körülhatárolt helyzetekre javasolja.
Így az adócsökkentés mellett a célzott támogatások eszközéhez nyúlt néhány kormány, bár ezt a módszert kevesebben alkalmazták, mint az elsőt. Ezekben az országokban nem mindenki, hanem meghatározott szakmák vagy rászoruló csoportok kapnak közvetlen támogatást, ahogy a most bevezetett magyar intézkedés is ebbe a sorba illeszkedik.
A célzott támogatás előnye, hogy a kormány nem avatkozik be így a piaci folyamatokba, tehát sem a nagy-, sem a kiskereskedelmi szinten nem torzítja a versenyt. Ellene szól, hogy nem egyszerű a jogosultak azonosítása, a támogatási rendszer adminisztrációja, valamint a jogosultsági határok meghatározása. Magyarországon ilyen szempontból egy faék egyszerűségű keretrendszert találtak ki, amelyben viszont a jogosultság miatt alakult ki – szakmai – vita.
Mit tanulhattunk 2022-ből?
Miután négy éve Oroszország lerohanta Ukrajnát, még ennél is feszültebb helyzet alakult ki az európai piacokon. (Az iráni háború, illetve a Hormuzi-szoros lezárása most a dél-kelet ázsiai orzságokat sújtotta hasonló mértkben.) A 2022-es üzemanyagpiaci válságban erősen közrejátszott, hogy az uniós országok a dízelfogyasztásuk egy részét importálták, és a legnagyobb beszállító Oroszország volt. Azóta az importot egyrészt diverzifikálták, másrészt Nyugat-Európában érdemben csökkent a gázolajjal üzemelő személygépkocsik száma. Ezek is közrejátszottak abban, hogy a mostani helyzetben az árak ugyan megugrottak, de ellátási problémák nem voltak az európai uniós országokban.
Valószínűleg az akkori tapasztalok miatt változtak meg az intézkedések is. Most egyrészt kevésbé voltak látványosak az adócsökkentési intézkedések, másrészt (a már említett magyar kivételtől eltekintve) nem vezetettek be ársapkát, harmadrészt előkerültek a célzott intézkedések is.
Utóbbi egyébként azért is racionális döntés, mert az IMF 2026 áprilisi európai elemzése szerint a 2022-es orosz energiaválság idején Európában a támogatási intézkedések átlagos költsége a GDP körülbelül 2,5 százalékát tette ki, míg a szervezet becslése szerint a legalacsonyabb jövedelmű 40 százalékot támogató célzott segítség költsége körülbelül 0,9 százalékos lett volna. Tehát Európa-szerte a támogatások nagyobb része olyanokhoz került, akik vélhetőleg nem is voltak rászorulva.
Öt település elfoglalásáról tettek bejelentést. 
