Németország a 2008-as válságot követően sikeresen alkalmazta a rövidített munkaidő, a Kurzarbeit rendszerét, illetve az ahhoz kapcsolódó állami támogatást. Ennek révén jóval kisebb mértékben nőtt a munkanélküliek aránya náluk, mint más uniós országokban.
A bevált recept pedig a mostani krízishelyzetben is előkerült, sőt nem csak a németek, de számos más ország is bevezette ezt a módszert. Nem véletlenül, a szakértők is egyfajta csodafegyvernek tekintik a Kurzarbeit rendszerét.
Ez egyébként egy olyan kollektív megoldásnak tekinthető, amikor minden fél kisebb mértékű áldozatot vállal, ezért cserébe viszont végső soron a társadalom, a vállalat és az egyén is jobban jár később. A módszer során általában a munkaidőt jelentősen megvágják (például 8-ról 4 órára), a munkavállalók fizetése viszont ennél kisebb mértékben csökken, mert a kieső bérek egy részét az állam biztosítja. Ez a vállalatokra is ró plusz terheket, az államnak is pénzébe kerül és a munkavállalónak is némileg kevesebb bevétele lesz. Ugyanakkor a végső elszámolás során az előnyök meghaladják a hátrányokat. A vállalatok nem veszítik el a korábban felépített kollektívájukat, ami – ahogy azt még pár hónappal ezelőtt is láttuk - a konjunktúra alatt "aranyat ér". A dolgozók nem esnek ki a munkaerőpiacról és a jövedelmük is kisebb mértékben csökken, mintha munkanélkülivé válnának. Az állam pedig rövid távon pénzt tol ugyan a munkahelyek megtartásába, ám megakadályozza, hogy beinduljon egy negatív gazdasági spirál, amikor tömegesen veszítik el emberek a munkahelyüket, akik aztán fogyasztóként eltűnnek a piacról, ami azért probléma, mert az így kieső vásárlóerő miatt tovább mélyül a válság.
Németországban arra is lehetőséget biztosítanak, hogy a dolgozók átmenetileg egyáltalán ne végezzenek semmilyen munkát. Ha a munkaadó szeretné megtartani őket, akkor akár ilyen esetben is kaphatnak az érintettek bértámogatást.
Utóbbi az, ami a magyar elképzelésekbe és a kormány által vastörvényként hangoztatott munka alapú társadalom ideájába nem fér bele. Ezt Palkovics László keddi tájékoztatóján is hangoztatta.
A miniszter jelezte, hogy azt várják el az érintettektől, hogy ha bértámogatást fizet az állam, akkor ne otthon legyenek a munkavállalók, hanem végezzenek valamilyen hozzáadott értéket képviselő tevékenységet.
Ez persze elég képlékeny, és a miniszter kedden nem adott ehhez egyértelmű támpontot - azt említette, hogy a leállás alatt a munkavállalók végezhetnek például oktatási tevékenységet, vagy részt vehetnek a cég egyéb ügyeinek fejlesztésében. A miniszter szerint fontos, hogy ne legyen egyfajta szünet a munkavállalók számára ez az időszak sem.
Keddi bejelentése során Palkovics László a hétfőn elmondottakhoz képest az alapkoncepcióról nem mondott a fentieken túl sok újat. Megismételte, hogy állami támogatást biztosítanak a rövidített munkavégzéshez kapcsolódóan. Az elkerülhetetlen leállás idejére eső bért igazságos plafon mellett a magyar állam 70 százalékig átvállalja három hónapos időszakra.
Ami viszont nóvumnak tekinthető, hogy a támogatási rendszert a szellemi foglalkozásúakra, kutatókra is testre szabottan kiterjesztik. Mint azt Palkovics László közölte, a kutatás-fejlesztési munkakörben dolgozók esetén a következő 3 hónapban 40 százalékos bértámogatást biztosít a kormány.
Noha a szabályok pontos szövege még segítheti a tisztán látást, de összességében elmondható, hogy bár kissé nehezen született meg az elmozdulás a Kurzarbeit irányába és a bértámogatás megadásáról, összességében sokat segíthetnek a most bejelentett intézkedések a munkahelyek megőrzésében. Ez pedig, ahogy a napokban Orbán Viktor és Palkovics László is többször megfogalmazta, kulcskérdés lehet a gyorsabb kilábalás megvalósításában.
A Fehér Ház egyelőre kivár. 
