Elsőként természetesen a gazdasági növekedés jelzőszámát vizsgálják, hiszen például ebből vezethetők le a költségvetésben kulcsfontosságú bevételek, így az áfa, a jövedéki adó, vagy a társasági adó - magyarázta a volt szakállamtitkár.
A kormány jövő évi GDP-prognózisa 1,6 százalékos növekedést jelez, az MNB szerint a gazdaság 0,8 százalékkal nő, az Európai Bizottság 1,0 százalékos prognózist adott februárban, az IMF pedig 1,8 százalékos GDP-bővülést jelzett januárban.
Természetesen a GDP bővülésének meghatározó elemei is terítékre kerülnek, így a fogyasztás és a beruházás, a keresetek, valamint az export és az import alakulása - folytatta a tárgyalási menetrend ismertetését Kovács Álmos.
Amennyiben a makrogazdasági pályáról, illetve a prognózisról kialakul a közös nevező, akkor következhet a költségvetési célok betarthatóságának elemzése, annak szemrevétele, megalapozottak-e a bevételek, és tarthatók-e a kiadások. Bizonyára szóba kerül az államadósság után fizetendő kamatokról, illetve hozamokról készült kormányzati prognózis megalapozottsága is - sorolta a "táncrend" elemeit a korábbi IMF-tárgyalásokon nagy a tapasztalatot szerző szakember.
Itt említette meg Kovács Álmos, hogy az IMF feltehetően elemezni fogja, hogy a tranzakciós illeték bevezetése miként hat a növekedésre, illetve hozza-e azt a bevételt, amelyet a kormány tervezett.
Nem kényszerít minket az IMF
|
| Christine Lagarde |
A tárgyalások egyik sarkalatos pontja lehet a jövő évi államháztartási hiány, amelyről ugyancsak szükséges megegyezni - jelezte a szakember. Amennyiben a kormány GDP-arányosan 2,2 százalékos hiányt vállal, akkor az ehhez szükséges bevételi és kiadási tételeket százszázalékos biztonsággal kell hozni, de elképzelhető az is, hogy ennél nagyobb, 3 százalékot el nem érő hiánycélban állapodnak meg a felek.
Ha az IMF/EU-delegáció úgy látja, hogy a hiány nagyobb lesz a kölcsönösen kialakított mutatónál, akkor intézkedéseket kér annak érdekében, hogy a hiány maradéktalanul teljesíthető legyen.
Kovács Álmos leszögezte, szó sincs arról, hogy az IMF és az Európai Unió diktálná azt, hogy a magyar kormány mit tegyen. A kormány lépéseiről meg kell győzni őket, hogy azok a célok elérését szolgálják, de az IMF, illetve az EU semmilyen konkrét lépést, tervezett intézkedést nem kényszerít rá az országra, csak a kormány saját döntéseit vizsgálja.
Aláhúzta: előbb-utóbb a piacok is megnyugszanak, ha azt látják, hogy a magyar kormány a gazdaságpolitikai célokat illetően az előre eltervezett lépéseket folytatja, azaz kitart az államháztartás konszolidálása, a deficitcél teljesítése mellett.
