|
| Theresa May. Kép forrása: EPA |
A 650 választókerület csaknem 50 ezer választóhelyiségében az 50 millió választópolgár helyi idő szerint reggel 7 és este 10 óra - közép-európai idő szerint 8 és 23 óra - között voksolhat egyéni jelöltekre.
A szavazatok összeszámlálási és ellenőrzési folyamata a többi fejlett ipari ország gyakorlatához mérve hagyományosan lassú, véglegesnek tekinthető eredmények péntek délutánig várhatók.
May vagy Corbyn
Kormányalakításra két pártnak, a 2010 óta kormányzó Konzervatív Pártnak, illetve a legnagyobb ellenzéki erőnek, a Munkáspártnak van reális esélye. A II. világháború óta eltelt több mint hét évtizedben kizárólag e két párt miniszterelnökei váltogatták egymás a Downing Street 10. alatti kormányfői rezidencián.
Ha a csütörtöki választáson a két nagy párt valamelyike megszerzi az alsóházi képviselői helyek abszolút többségét, annak a pártnak a miniszterelnök-jelöltje - a Konzervatív Párt esetében Theresa May, a Munkáspárt győzelme esetén Jeremy Corbyn - várhatóan már pénteken felkeresi II. Erzsébet királynőt a londoni Buckingham-palotában és tájékoztatja az uralkodót arról, hogy meggyőződése szerint pártja képes kormányt alakítani.
A királynő ennek alapján felkéri kormányalakításra a győztes párt vezetőjét, aki akár még aznap megalakíthatja új kormányát.
Ha egyik pártnak sem sikerül abszolút többséget elérnie, vagyis nincs olyan párt, amelyiknek az alsóházi frakciója eléri legalább a 326 főt, akkor nagy valószínűséggel az a párt próbálkozik először kormányalakítással, amelynek frakciója a legnagyobb létszámú, de ebben az esetben az új kormány megalakulása elhúzódhat.
Ez történt a 2010-es választások után, amikor a Konzervatív Párt alsóházi frakciója lett a legnagyobb, de csak 307 fős létszámmal. Néhány napnyi egyezkedés után a konzervatívoknak sikerült a Liberális Demokratákkal koalíciós többségi kormányt alakítaniuk, és ez a kormány az idő előtti szakítást jósló számtalan előrejelzés és a szinte folyamatos koalíciós súrlódások ellenére sikeresen ki is töltötte ötéves mandátumát.
Előzőleg 1974-ben fordult elő, hogy a választások után egyik brit parlamenti pártnak sem volt abszolút többsége az összes többi alsóházi frakció együttes létszámához képest. Edward Heath akkori konzervatív párti kormányfő is megpróbált koalíciót kötni a liberálisokkal, ám a tárgyalások három nap után kudarccal végződtek, és II. Erzsébet királynő végül Harold Wilsont, a Labour vezetőjét bízta meg kormányalakítással.
Wilson nyolc hónapig állt kisebbségi kormány élén, ezután újabb választásokat tartottak, amelyet a Munkáspárt hajszálvékony, háromfős abszolút többséggel megnyert.
Sikeresen indították a Szarmat rakétát. 
