Az ipari, valamint a természetes folyamatok során 570 millió tonna üvegházhatású gáz szabadul fel évente, emiatt rekordsebességgel nő a metán koncentrációja a légkörben - állítja az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA).
Az Egyesült Államokban mindezért nagyrészt az olaj- és gázipar a felelős, de egyes országokban a legnagyobb kibocsátók a mezőgazdasági területek és a haszonállatok, ideértve a szarvasmarhákat és a szárnyasokat is. Mindezek mellett van egy másik jelentős globális forrás is, a szemét.
Egy tudóscsoport egy műholdra telepített detektor adatai alapján, amelyek magas metánszintet mutattak India, Pakisztán és Argentína városai felett, közelebbről is megvizsgálta a kibocsátási forrásokat.
A Science Advances című folyóiratban szerdán közzétett tanulmány szerint a 2020-ban készített nagyfelbontású műholdfelvételek kimutatták, hogy a metán az argentin főváros, Buenos Aires, az indiai Újdelhi és Mumbai, valamint Pakisztán második legnagyobb városa, Lahor szeméttelepeiről származik.
A tanulmány megállapításai szerint egy mumbai hulladéklerakó például óránként mintegy 9,8 tonna, azaz évente 85 ezer tonna metánt bocsátott ki. A Buenos Aires-i hulladéklerakó évente mintegy 250 ezer tonna kibocsátásért felelős, ami amúgy a város teljes metánkibocsátásának fele.
Joannes Maasakkers, a Holland Űrkutatási Intézet környezetvédelmi kutatója, a tanulmány társszerzője szerint a megfigyelések alapján meg lehet mondani, honnan származnak extra metánkibocsátások, és hol szükséges intézkedéseket tenni ezek hatásainak enyhítésére. Olyan megoldásokról lehet szó, mint például az élelmiszerek komposztálása, vagy pedig a metán biogázként való megkötése.
A szeméttelepeken keletkező gáz jelenleg a globális metánkibocsátás mintegy 11 százalékáért felelős, azonban, figyelembe véve, hogy a világ népessége egyre nő, a Világbank szerint 2050-re ez várhatóan 70 százalékkal fog növekedni.
Jean Bogner, az Illinois-i Egyetem környezetvédelmi tudósa szerint, aki nem vett részt a kutatásban, a műholdas eszközök nagy segítséget jelentenek a tudósok számára. Ahogy fogalmazott, ez a technológia segít abban, hogy "megfelelően be lehessen azonosítani a helyspecifikus kibocsátásokat, amelyek a hulladéklerakók esetében nagyságrendekkel változhatnak" a kibocsátáscsökkentő intézkedésekkel.
(MTI/Reuters)
