Nem nehéz kitalálni, hogy egy olyan vezetőt, aki teljes nyomorba dönti, effektíve éhezteti országát, soha nem választaná meg népe. Van, amikor nem is tartanak választásokat, van, hogy a néppel szavaztatják meg a diktatúrát, kényszerítik az embereket a helyes válaszra, esetleg elcsalják az eredményeket. Most Venezuelában a Reuters szerint ilyesmik történtek: a Smartmatic nevű cég, amely világszerte biztosítja az elektronikus választási technológiát és 2004 óta részt vett a venezuelai választások lebonyolításában is, azt állítja, hogy legalább egymillió szavazattal manipulálták az eredményt.
Kékcédulás
Ráadásul nem is elnök-, vagy parlamenti választásokat tartottak, hanem egy olyan alkotmányozó testületet kellett volna a népnek megválasztani, amely által Maduro elnök átírhatja az alkotmányt és félresöpörheti az ellenzéki többségű kongresszust. Így a választáson tényleges választási lehetőség sem volt: el kellett menni, és igent mondani az új szervezetre. A hatóságok szerint 8 millió ember vett részt a választásokon, a Smartmatic képviselője szerint ezt az adatot manipulálhatták több mint egymillióval.
A Reuters a választásokat lebonyolító szervezet egyik tagjától is kapott információt: ezek szerint a helyzet még sokkal durvább, mert vasárnap este fél 6-ig ténylegesen csak 3,7 millióan szavaztak. Ugyan hátravolt még másfél óra a szavazásból, de igen valószínűtlen, hogy a többség akkor szavazott volna. A szavazók száma azért különösen fontos, mert múlt hónapban az ellenzék tartott egy nem hivatalos szavazást ugyanerről a kérdésről, és azon 7,5 millióan az alkotmányozó tanács felállítása ellen szavaztak.
A hivatalos szavazáson a hatóságok erősen presszionálták az állami alkalmazottakat a szavazásra, állásuk elvesztésével fenyegetve őket. Volt, akit felhívott vasárnap délután főnökük vagy kollégájuk, hogy szavazzon, tegye meg, amit a haza megkíván. A kialakult patthelyzetben az ellenzék most azt várja, hogy Maduro végre tudja-e hajtani terveit, vagy a hadsereg ellene fordul és az ellenzék követeléseit fogja támogatni, például az elnökválasztás kiírásáról.
Eltűnik az olaj ára
Az ország nagyjából olyan állapotban van, mint Magyarország 1945 végén, 1946 elején: végtelen infláció, élelmiszerhiány, sőt teljes áruhiány, miközben az ország nem hogy háborús veszteséget nem szenvedett, mint mi annak idején, de egyenesen a világ legnagyobb olajkészletén ül. Tulajdonképpen egy rossz értelemben vett bravúr kell ahhoz, hogy valaki össze tudja ezt hozni (hacsak nincs ellene totális olajembargó, de eddig nem volt). Általában csak találgatják, hová tűnik el a bevétel: volt olyan elmélet, mely szerint igen magas kamatra finanszírozzák az államadósságot egyes körök, cserébe segítenek fenntartani Maduro uralmát.
Hogy mi a valóság, nehéz eldönteni, de nincs is sok jelentősége: nyilvánvaló, hogy ha sikerülne megszabadulni az elnöktől és bandájától (ahogy nálunk mondták a Rákosi-érában), és egy működőképes kormány alakulna, akkor az olajexport bevételei lehetővé tennék a gazdaság fokozatos stabilizálását, de az éhínség nyilván azonnal megszüntethető lenne, hisz az ország teljes élelmiszerimportja könnyen kijön még a jelenlegi, viszonylag alacsony volumenű olajexportból is.
Nehéz elűzni
Venezuelában már 5 hónapja tüntetések zajlottak az elnök ellen, a nép most már fellázadt, ezért is találta ki Maduro ezt az alkotmányozó gyűléses megoldást. Csimpaszkodik nagyon a hatalomba, népe pedig már nagyon lázad ellene és a nyomor ellen, de hát Ceausescut vagy Kadhafit sem volt könnyű megdönteni. Amerika hétfőn szankciókat léptetett életbe Maduroval szemben és diktátornak nevezte őt, kérdés, hogy ez segít-e ellehetetleníteni, és megkönnyíteni, hogy megszabaduljon tőle a sokat szenvedő ország.
Emelkedéssel nyitottak az amerikai értékpapírpiacok pénteken. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
