Szegény szülők gyerekei az iskolában: már 10 évesen megindul a leszakadás

Tollak és szögmérő az egyik diák padján a matematika írásbeli érettségi vizsga kezdete előtt a XVI. kerületi Táncsics Mihály Általános Iskola és Gimnáziumban 2018. május 8-án. Forrás: MTI/Máthé Zoltán

Már 10 éves korban jelentkeznek az iskolai teljesítménybeli különbségek nem-hátrányos és hátrányos helyzetű gyerekek között, és a szakadék a továbbiakban csak mélyül, mutatta ki az OECD aktuális jelentése, mely az oktatás és a társadalmi mobilitás kapcsolatát vizsgálta.

A jelentés nem meglepő módon szoros összefüggést talált az iskolák társadalmi és gazdasági helyzete, valamint a diákok teljesítménye között.

• A szocio-ekonómiailag fejlettebb iskolák tanulói jobban teljesítettek a PISA-felméréseken.
• A hátrányos helyzetű diákok, akik szegényebb iskolákba jártak, rosszabb teljesítményt nyújtottak.
• A 2015-ös adat szerint a szegényebb tanulók 48 százaléka kevésbé fejlett iskolákba járt az OECD-tagállamokban, ami gátolta a társadalmi mobilitást, és ez a legtöbb OECD-országban nem is változott az elmúlt évtizedben.
• Azok a hátrányos helyzetű diákok viszont, akik gazdagabb iskolákba jártak, 78-cal magasabb pontszámot értek el a PISA-teszteken, mint hátrányos iskolába járó társaik, és ez a pontszám több mint 2,5 évnyi oktatásnak felel meg.

A durva megosztottság Belgium, Bulgária, Franciaország, Szlovákia, Szlovénia és Hollandia mellett Magyarországra a legjellemzőbb. Ezekben az országokban a hátrányos helyzetű, de fejlett iskolába járó gyerekek átlagosan 130-cal magasabb pontszámot értek el a természettudományos tantárgyakban, mint hátrányos helyzetű, hátrányos iskolába járó társaik. Finnországban, Norvégiában és Lengyelországban viszont minden társadalmi háttérből érkező diák jól teljesített.

A jelentés azt is megvizsgálta, hogy a diákok érzelmi háttere milyen hatással van a teljesítményükre. Itt sem volt meglepő az eredmény, hogy aki nem stresszel a teszteken, illetve elégedett az életével, és szociálisan integráltnak érzi magát az iskolában, az jobb teljesítményt nyújt. Ez a társadalmi és érzelmi rugalmasság átlagosan négyből egy hátrányos helyzetű diákra jellemző. Az arány Horvátországban, Csehországban, Finnországban, Franciaországban, Németországan, Izlandon, Lettországban, Hollandiában és Svájcban a legkedvezőbb, 30 százalék vagy több. 20 százaléknál kevesebb az arányuk mások mellett Bulgáriában, Olaszországban, Monetengróban, Portugáliában és Nagy-Britanniában.

Az OECD-jelentés leírja, hogy ha segítenek a hátrányos helyzetű diákoknak, hogy pozitívan álljanak önmagukhoz és az oktatáshoz, akkor az megdobja az akadémiai fejlődésüket. A szociális és érzelmi készségek elsajátítását pedig a legjobban az segíti, ha már korán biztosítják a gyerekeknek a hozzáférést az oktatáshoz.