Az egy főre jutó vásárlóerő 2 millió forint volt átlagosan Magyarország településein 2020-ban, derül ki a GKI Gazdaságkutató Zrt. hétfőn nyilvánosságra hozott tanulmányából.
Nagy eltérések voltak a falvak, a városok, a megyei jogú városok és a kerületek között: a legszegényebb és a leggazdagabb település között közel 6,5 millió forint volt a különbség.
Az egy főre jutó vásárlóerő 97 településen nagyon, míg 740 településen jelentősen az átlag alatt helyezkedett el, és mindössze 131 településen volt jelentősen az átlag felett. A többi település az átlag környékén volt.
Az átlag feletti vásárlóerejű települések elsősorban Észak-Dunántúlon, illetve Közép-Magyarországon találhatóak, míg a szegényebb települések Észak-Kelet-Magyarországon és Dél-Dunántúlon vannak.
A 2020-as helyzetképet árnyalhatja, ha az egy év alatt végbement változásokat is megvizsgáljuk: vajon milyen hatással volt a koronavírus válság a települések vásárlóerejére?
Országos szinten
az egy főre jutó vásárlóerő 2019 és 2020 között nominálisan 7 százalékkal növekedett, de ez a növekedés nem egyenletesen oszlott meg a települések között.
Az egyfőre jutó vásárlóerő csökkent vagy stagnált 506 településen, míg 827 településen átlag alatt, ugyanakkor 201 településen jelentősen az átlag felett növekedett ez a mutató. A többi településen átlag körüli volt az értéke.
A járvány okozta válság jelentősen visszafogta a vásárlőerő-növekedését a települések több mint 40 százalékánál (tehát átlag alatti volt a növekedés vagy csökkenés következett be).
Szinte a teljes Dunántúl a vesztesek közé tartozik, ahogy Észak-Magyarország és a keleti határszél települései is.
Ugyanakkor a települések egy szűk köre esetében még a válság alatt is kiemelkedően tudott növekedni a vásárlóerő.
Ami a kutatás hátterét illeti, a vásárlóerő az életminőség egyik fontos szegmense. Minél több árut és szolgáltatást tud megvásárolni a lakosság, annál több kiskereskedelmi egység, étterem, szórakozóhely lesz helyben, és egyre több kulturális, egészségügyi, oktatási és egyéb szolgáltatót tud fenntartani egy-egy település. Mindez önmagában is növeli a foglalkoztatást, ami tovább javítja az életminőséget.
A GKI a becslések során a NAV és a KSH megfelelő adatsorait (nettó keresetek, nyugdíjak, vállalkozói jövedelmek, önkormányzati juttatások) használta fel.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
