Megkongatta a vészharangot az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete

A globális gyógyszerpiac évtizedes egyensúlya végérvényesen felborult. Mára az Amerikai Egyesült Államok generálja a globális gyógyszerpiaci bevételek 60 százalékát, míg egész Európa részesedése átlagban mindössze 20 százalékra zsugorodott az elképesztő gyorsasággal fejlődő kínai kutatás-fejlesztési és piaci bővülés mellett. Ez a torzulás hívta életre az amerikai MFN (Most Favored Nation – Legnagyobb Kedvezmény Elve) politikát, amelynek célja a „globális potyautasok” felszámolása.

Az Egyesült Államok a „TrumpRx” programmal, a PBMekre (Pharmacy Benefit Managers – gyógyszerhozzáférést befolyásoló koordinátorok) gyakorolt nyomásgyakorlással és a „Section 301” elnevezésű kereskedelmi vizsgálatokkal szisztematikusan kényszeríti ki a nemzetközi árparitást és a kedvezőbb amerikai árkörnyezetet. Az üzenet egyértelmű: az USA a jövőben nem hajlandó egyedül finanszírozni a globális innovációt, és elvárja, hogy a kisebb piacok is arányosan vegyék ki részüket a kutatás-fejlesztési költségekből.

A „Kettős Szorítás”: Miért vált Magyarország törvényileg toxikus piaccá?

Magyarország egy olyan kényszerpályára került, ahol az amerikai és európai hatások egymást erősítve fojtják meg az innovációt. Ez a következőkből fakad:

• Amerikai nyomás és az MFN: Az amerikai politika eredménye, hogy a gyártók ellenérdekeltek abban, hogy alacsony áron vezessék be Európában termékeiket, hiszen ez referenciaként szolgál Amerikában ahhoz, hogy letörhessék az árakat. Emiatt az alacsony árazású piacokon való megjelenés immár nem csupán üzletileg előnytelen, hanem kockázatot jelent a vállalatok globális túlélésére nézve.
• Európai árprés: A kontinens vezető piacai, köztük Németország, drasztikus költségkontrollal védekeznek, többek között a kötelező árengedmények szigorításával és emelésével, ami láncreakciót indít el. Magyarországon egyébként már korábban is lényegesen nagyobb költségkontroll volt érvényben, tehát itt már eleve előnytelenebb környezetben kellett a gyógyszereket elérhetővé tenni.
• A magyar ERP-csapda: A referenciaárazási (ERP) kosár miatt Magyarország szisztematikusan „importálja” a nyugat-európai árcsökkentéseket, miközben a jogi szabályozás merevsége és a kiszámíthatatlan és kedvezőtlen üzleti környezet miatt hazánk törvényileg toxikus piaccá vált az új gyógyszerek korai bevezetése számára.

A következmények drámaiak és számszerűsíthetőek: az új amerikai megközelítés bevezetése utáni 10 hónapban a vizsgált európai országokban 43 százalékos visszaesés tapasztalható az új termékbevezetések számában, miközben a piacról történő termékkivonások mértéke 40 százalékkal emelkedett.

A magyar realitás: strukturális erózió és tőkekivonás

Az adatok a hazai innovációs környezet kiürülését vetítik előre. Az innovatív gyógyszerköltés a GDP arányában 2023-ban a következők szerint alakult:

• USA: 0,78 százalék
• Európai medián: 0,31 százalék
• Magyarországon pontos adat nincs, de a becslések szerint jelentősen alulmarad a kívánatos szinttől (0,11 százalék az EFPIA, valamint 0,25 százalék a PhRMA becslése).

Ez az alulfinanszírozottság közvetlen tőkekivonáshoz vezetett: a globális vállalatok megkezdték a helyi leányvállalatok leépítését, átszervezését, és Magyarország sorra veszíti el „ágazati nagyköveteit”. A piac befagyott: 2026-ban még mindig olyan árszerződések vannak érvényben, amelyek tartalmát és árszintjét 20 évvel ezelőtt rögzítették. Ennek a legsúlyosabb következménye, hogy a magyar betegek alapvetően és rendszerszinten lassabban, egyenlőtlenül vagy egyáltalán nem férnek hozzá azokhoz az életmentő terápiákhoz, amelyek globálisan már elérhetőek.

Megoldási javaslat

Az AIPM nem csupán diagnózist állít fel, hanem egy stratégiai keretrendszert javasol a hazai rendszer ellenálló képességének helyreállítására:

1. Kiszámíthatóság: A „piaci ritmus” helyreállítása érdekében szigorú, 180 napos befogadási határidőket kell bevezetni, évente legalább egyszer kötelezően publikált befogadási listákkal.
2. Finanszírozás: Meg kell állítani a gyógyszerkassza „csendes erózióját” és krónikus alultervezését. Strukturális inflációs korrekciót kell alkalmazni a 20 éves ármegállapodásoknál, és érdemben növelni kell az innovatív gyógyszerekre fordított költségvetési keretet.
3. Átláthatóság: A bürokratikus súrlódások csökkentése érdekében a befogadási kategóriák teljes körű egyszerűsítésére és átlátható költési statisztikákra van szükség.

„Nem tudjuk elszigetelni magunkat a globális gyógyszervilágrend átalakulásától, de azon tudunk változtatni, hogy a magyar betegek hozzáférjenek a legújabb gyógyszerekhez. Ehhez viszont azonnal lépnünk kell!” – figyelmeztet Dr. Szalóki Katalin, az AIPM igazgatója.

A reformok elmaradása esetén Magyarország végleg perifériára szorul a transzatlanti gyógyszerpiaci realitásban, megfosztva betegeit a gyógyulás esélyétől.