Nem kötelez „migránsgettók” építésére az uniós paktum, inkább a kitoloncolást segíti

Péntektől Magyarország számára is kötelező alkalmazni az Európai Unió új migrációs és menekültügyi paktumát. A paktum kötelező jellegéről már 2024. május 14-én megállapodott az Európai Tanács annak ellenére is, hogy Orbán Viktor akkori kormányfő és Donald Tusk lengyel kormányfő ellene szavaztak. Az ellenzékbe szorult Fidesz tehát hiába követeli Magyar Péter miniszterelnöktől, hogy ne hajtsa végre a migrációs paktumban foglaltakat, arról már több mint két éve döntés született (múlt péntek óta pedig hatályos – a szerk.).

A magyar kormányfő szombaton rendkívüli sajtótájékoztatón beszélt arról, hogy az előző kormány egy 500 fős menekülttábor felállítását készítette elő 2024 augusztusában a Győr-Moson-Sopron megyei Vitnyéd és Hövej között egy hathektáros területen. Ezt egy belügyminisztériumi egyeztetésről szóló dokumentummal is alátámasztotta, hozzátéve, hogy Orbán Viktorék „politikai purparlét akartak az ügyből csinálni a 2026-os választásra”. Magyar Péter elmondta: az üggyel kapcsolatos kérdéseket fel fogják tenni a Fidesz képviselőinek hétfőn a parlamentben is.

Vitnyéd polgármestere, Szalai Csaba arról beszélt az ATV-ben, hogy őt nem tájékoztatták az építkezésről. 2024 szeptemberében egy közösségi médiás csoportban olvasott róla, de hiába próbált személyesen utánajárni, nem engedték be a területre vigyázó rendőrök. Állítása szerint a következő alkalommal az építőipari cég telepvezetője két nagydarab emberrel fenyegette meg.

Az említett vitnyéd-csermajori ingatlan jelenleg is állami tulajdonban van, a Széchenyi István Egyetem a vagyonkezelője.

Az egyetem elismerte, hogy Magyar Péter állításai a tervezett táborról valósak voltak, és közleményükben ugyanazokat az állami szerveket emlegetik, amelyekről a miniszterelnök is beszélt sajtótájékoztatóján.

Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője szerint ugyanakkor az volt a terv, hogy becsapják az EU-t a migránstábor ügyében, Orbán Viktor a becsapás helyett inkább a „kitaktikázzuk” kifejezést használta. Szerinte „többször kellett volna megvezetnünk őket”. Ha végre akarták volna hajtani, végrehajtották volna, és ma Magyarországon azért nincs egy migráns sem, „mert nem engedtem be őket” – fogalmazott szombaton pártja kongresszusán az üggyel kapcsolatban.

Magyar Péter trükközésként hivatkozott a Fidesz reakciójában említettekre.

Néhány száz emberről van szó

Tavaly 669 ezren adtak be első alkalommal menedékkérelmet az Európai Unió valamelyik tagállamába, ami 27 országra vetítve kezelhető mértékűnek tűnik. A probléma az, hogy a kérelmek 83 százalékát mindössze öt tagállam – Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Németország és Görögország – kapta. Ezeknek az országoknak az eljárások lefolytatására, a menedékkérők lakhatásának megoldására, egészségügyi ellátásukra, oktatásukra, szociális támogatásukra nincs elegendő kapacitása. A nyomást az új paktum azzal enyhíti, hogy a tagállamok között igazságos teherviselést alakít ki egy egységes, uniós szintű menekültügyi rendszerrel: ennek a szabályait rögzíti a csomag.

Az Európai Unió fő célja a menedékkérők egyenletesebb elosztása a tagállamok között, de a nem szélsőséges terhelés alatt álló tagállamoknak sem kötelező befogadnia a harmadik országból érkezőket. A kormányok dönthetnek úgy is, hogy minden elutasított kérelmező után 20 ezer eurót fizetnek egy közös uniós alapba, vagy technikai segítséget adnak a frontországoknak a határvédelemhez. Ez lehet menekültügyi ügyintézők, rendőrök, járőrautók vagy felszerelések, például tábori ágyak küldése a terhelt országok számára.

A Tisza-kormány külügyminisztere, Orbán Anita a technikai segítség mellett érvel, de ez csak akkor alkalmazható, ha a támogatásra a befogadó országnak valóban szüksége van.

Ha nem kérnek belőle, akkor Magyarországnak marad a másik két lehetőség: a befogadás vagy a menekültenként fizetendő 20 ezer euró.

A migrációs paktum legalább évi 30 ezer menedékkérő elosztását írja elő a tagállamok között, Magyarország arányos részesedése pedig 1,66 százalék. Ez azt jelenti, hogy az idei, csonka évben 348 menedékkérőt, az első teljes évtől pedig 500 menedékkérőt kellene befogadni. Az ellenzék által emlegetett „migránsgettó”, vagy „migránstábor” tehát erős túlzás.

Ráadásul a kérelmeket el is utasíthatják a magyar hatóságok a menekültügyi eljárás során. Ez ellentmond Orbán Balázs, Orbán Viktor volt politikai igazgatója múlt heti pánikszerű bejegyzésének, amelyben azt írja, hogy akkor sem utasíthat ki Magyarország egy nem biztonságos országból érkező menedékkérőt, ha a hatóságok veszélyesnek minősítik.

A félreértés abból fakad, hogy a migrációs paktum a tagállamok felkészülését is előírja egy esetleges, a 2015-ös menekült- és migránsválsághoz hasonló folyamatot feltételezve. Eszerint Magyarországnak jövő júniusig fel kellene készülnie legfeljebb 15 432 menedékkérelem határeljárásban történő vizsgálatára, 2027-ben pedig több mint 23 ezer kérelmet is tudnia kell kezelni a határrendészeknek. Orbán Viktor év eleji sajtótájékoztatóján ezért emlegette 23 ezer menedékkérelem „kötelező elbírálását”: a jövő évre vonatkozó szám helyes, de az elbírálás nem kötelező, arra „csak” fel kell készülni.

Mibdeközben a Magyarországot érintő nyugat-balkáni útvonalon visszaesett a forgalom az elmúlt évben: Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet vezetője az ATV-nek arról beszélt, hogy a bosnyák-horvát és a bolgár-román vonalon 20-40 ezer embert láttak mozogni ebben az időszakban.

Az „érdeklődés” csökkenéséhez nagyban hozzájárul, hogy a magyarországi déli határon jelenleg nem lehet beadni menekültügyi kérelmet. Ez nem csak azért fontos, mert más útvonalak felé tereli a menekülteket vagy migránsokat, hanem azért is, mert nem egyeztethető össze az uniós joggal. Az Európai Bíróság emiatt éppen két éve, 2024. június 13-án 200 millió euróra büntette Magyarországot, és további napi egymillió eurós büntetést vetett ki.

Az azóta felgyülemlett 930 millió euró levonása fájdalmas, de a Tisza-kormánynak azzal is számolnia kell, hogy ha a kötelezően létesítendő tranzitközpontokat menedékkérők nélkül is fenn kell tartani, az szintén többletköltséget jelent.

Ha viszont ismét lehetővé teszik a menekültkérelmek fogadását a déli határon, az átrendezheti a migrációs útvonalakat. (Erre a forgatókönyvre Marsai is figyelmeztetett.)

Ebben az esetben hamar kiderülne, hogy a magyar hatóságoknak valóban sikerült-e felkészülni a paktumnak megfelelően.

A szlovák mellett a magyar kormány az egyetlen az EU-ban, amelyik nem készített kötelező végrehajtási tervet a határ- és befogadó-kapacitás kiépítésére, a menekültügyi eljárás átalakítására, a szűrési szabályok, informatikai fejlesztések alkalmazására. Az újabb kötelezettségszegési eljárás és uniós bírság lehetősége mellett ez azért is kellemetlen, mert

egy újabb, esetleges menekült- és migránsválság teljesen felkészületlenül érné a magyar ellátórendszert.

Pósfai Gábor belügyminiszter hétfőn arról beszélt: a jövőben sem tervezik végrehajtási terv bemutatását az Európai Unió számára, de megerősítette, hogy technikai segítséget nyújtanak a terheltebb országoknak.

„Ehhez viszont annak a tömeges migrációval szembenéző országnak a jóváhagyása is szükséges, amely segítségre szorulhat. Erről előzetes, tapogatózó jellegű megbeszélésekre és kétoldalú egyeztetésekre sor került a tanács ülésén, ám ezzel kapcsolatban nem született semmiféle megállapodás” – mondta Pósfai.

Más tagállamokban is vannak még hiányosságok, például, a paktumot leghangosabban támogató Olaszországban sem teljesen világos, hogy a menekültügyi központokat, tranzitzónákat hol alakítanák ki, és a személyzet sem állt még össze. Az Európai Bizottság szerint több ország elkésett az Eurodac-adatbázis bevezetésével is. (Az Eurodac rendszer lehetővé teszi az EU-tagállamok számára a menedékjogot kérők, valamint az EU külső határainak jogellenes átlépése miatt letartóztatottak azonosságának megállapítását – a szerk.)

„Békeidőben” lépett életbe a paktum

A paktum legvitatottabb lépése, hogy a Bizottság jelentősen kiterjesztette a kitoloncolás jogköreit a folyamat felgyorsítása érdekében. A határ menti államoknak a kérelmező érkezésétől számított egy héten belül el kell végezniük a személyazonossági, egészségügyi és biztonsági ellenőrzéseket. (Eddig a menekültügyi eljárások akár évekig is elhúzódhattak.)

Az új Eurodac-rendszerbe kell rögzíteni az érkezők ujjlenyomatát és arcképét, és minél hamarabb dönteni kell arról, hogy menekültügyi vagy úgynevezett visszatérítési eljárást indítanak. Utóbbi célja a származási országba történő visszaszállítás vagy kitoloncolás.

A menedékkérők származási országában viszont politikailag érzékeny téma a visszafogadás. Ha az ország hatóságát nem sikerül rávenni arra, hogy visszafogadják az elutasított személyeket, akkor az illetőt annak az uniós tagállamnak kell ellátnia, ahol a kérelmet benyújtotta, akár élete végéig. Marsai szerint az eddigi kitoloncolási rendszer 20 százalékos hatékonysággal működött az Európai Unióban, azt viszont nem lehet tudni, hogy az új rendszer mennyiben változtat ezen az arányon.

Az Európai Unióba irányuló illegális határátlépések száma jelenleg csökken. Az idei első öt hónap során regisztrált csaknem 39 ezer illegális határátlépés csaknem 40 százalékkal alacsonyabb a tavalyi év azonos időszakában regisztrált értéknél. A Frontex adatai szerint idén a Földközi-tenger középső és keleti részén át húzódott a legforgalmasabb útvonal, ahol a legtöbben Bangladesből és Afganisztánból indulva próbáltak belépni az Európai Unióba.

A menedékkérők az új paktum szerint nem dönthetnek arról, melyik országban indítják el az eljárást: azt ott kell megtenniük, ahol beléptek az unió területére. Tekintve, hogy az olasz nagyvárosokban már több mint 200 ezer bangladesi él, ez fokozhatja a dél-olasz hatóságok terheltségét, hiszen a legtöbb bangladesi ott szeretne partot érni. Az afgán diaszpóra Németországban a legnagyobb, a 2024-es adat szerint 442 ezren élnek ott, közülük több mint 50 ezren Hamburgban.

A migrációs paktumból egyértelműen látszik, hogy az Európai Bizottság éles fordulatot vett a tíz-tizenkét évvel ezelőtti álláspontjához képest, amikor a kitoloncolás jogi segítsége még elképzelhetetlen volt.

Azóta viszont a legnagyobb uniós tagállamokban egyre bővül a bevándorlásellenes pártok tábora, a mérsékeltebb politikai erők pedig erre a választói igényre is reagáltak a szigorúbb menekült- és bevándorláspolitika által.

A közeljövőben fontos lesz, hogy az uniós vezetők milyen kapcsolatot tudnak fenntartani Banglades vagy éppen Afganisztán vezetésével, de a migrációs paktum jelentősége igazán a következő menekült és migrációs válság idején dől majd el.