A világ legerősebb befektetési bankja, a Goldman Sachs körül globális botrány van kialakulóban, ugyanis egy „lelépett” vezető alkalmazottja az ügyfelek semmibevételét, öncélú pénzhajhászást vet a menedzsment szemére. Greg Smith a New York Times-ban közzétett „búcsúlevelében” nem csak a Goldman Sachst leplezte le, hanem a kapitalizmus lényegét, tudniillik, hogy azt kizárólag az önzés, a pénzsóvárság hajtja.

Paul Piff

Paul K. Piff, a Berkeley egyetem, a University of California szociálpszichológiai tanszékének vezető munkatársa az alapblog.hu-nak elmondta, hogy az emberről, az emberiségről szóló legősibb történetek, az ógörög mitológiák, a zsidó és a keresztény Biblia tanításai eleve bűnként aposztrofálják a sóvárgást a pénz után, az anyagi mohóságot.

A kutató kiemelte, az első ezredfordulón a világon megtermelt javaknak kisebb része származott Európából, mint az arab világból. Az 1700-as években viszont az arab világ az akkori „GDP”-nek mindössze három és fél százalékát adta, szemben Európával, amelynek részesedése tizennégy százalékosra kúszott fel. A fordulatot a reformáció, személy szerint pedig Luther hozta e tekintetben Európa számára, aki Kálvinnal egyetemben legalizálta a pénz hitelezését – kamatostul, szemben az arab világgal, ahol megtiltották a kamatszedést.

A pénz csak magáért dolgozik

A Goldman Sachs-szal kapcsolatban Paul Piff elmondta, hogy Greg Smith, középvezető felmutatta az éremnek azt az oldalát is, amelyen az látszik, hogy a pénz egyre inkább semmi és senki másért, csak önmagáért dolgozik. Greg Smith szerint nem a klienseknek, ügyfeleknek való segítés szándékáról, az általános fejlődés támogatásáról, hanem egy pénzcsináló gépezet működtetőinek pusztán öncélú, non-stop gazdagításáról szól már ez a mai játék, melybe az ügyfél átverése is belefér.

A kutató ugyanakkor úgy véli: nem baj, hogy a levél által felerősödnek a pénzügyi szektorral szembeni előítéletek, mert egyúttal globális vitát is kavar az ugyancsak globális kapitalizmus működési zavarairól. A kutató hozzátette, hogy a pénzügyi szektornak az utóbbi két évtizedben először Amerikában, majd az egész nyugati világban olyan legális, szabályozásmentes lehetőségei nyíltak ténylegesen öncélú pénzügyi műveletek végzésére, amelyek igenis hozzájárultak a 2008-as banki, majd világgazdasági válság kialakulásához. Kiemelte: tulajdonképpen a pénzügyi szektor önmagát sodorta akkor csaknem pusztulásba, és végzetét csak azáltal kerülte el, hogy paradox módon éppen az ő áldozatai, az állam és annak polgárai voltak kénytelenek mentőövet dobni neki.

Az egoizmus nagyobb úr a morálnál

A kormányok szabályozó és ellenőrző szerepének erősítése a pénzügyi szektor felett a kutató szerint nem oldja meg a problémákat, mivel az állami szabályozás nem más, mint bürokrata bajkezelés. A szabályozókat – ha lenyugodnak a kedélyek és feledésbe merül a nagy krízis  – megint felváltja azok leépítésének politikája, és minden kezdődik újra elölről. Hozzátette, hogy ez alapvető működési zavart feltételez, olyat, ami bármikor megismétlődhet egy olyan társadalomban, ahol az egoizmus messze nagyobb úr a morálnál. A kutató kiemelte, hogy bizonyítható történelmi alapon és napi kísérletek révén egyaránt, hogy káoszba fordul az olyan társadalom, ahol nincs erkölcsi ellentételezése, gátja az emberi természethez szervesen kapcsolódó egoizmusnak.

A problémák megoldásával kapcsolatban Paul Piff kiemelte, hogy az iskolában és a médiában pénzzel kapcsolatos etikára, etikus hozzáállásra és szolidaritásra kell nevelni, valamint  be kell mutatni, hogy miként tesz boldogtalanná embereket egyrészt a pénzsóvárság, másrészt a totális pénztelenség és a pénzzel kapcsolatos irigység.

A teljes interjút ITT olvashatja.